A Molineux tavaly egy új éra kezdetét jelentette, ugyanis majdnem egy éve, a Wolverhampton Wanderers ellen szerezte meg Kenny első győzelmét. Nagyon csodálkoznánk, ha hasonló fordulópont helyszíne lenne ma is a stadion, ugyanakkor a Bolton elleni vérlázító 3-1 után van mit jóvátenni, még ha a komoly problémák továbbra is fennállnak.
…mert nagyon mást nem tehetünk. Már-már múltidéző jellege volt ennek a tegnapi mérkőzésnek, ahol gyakorlatilag az utolsó bedobásig minden szánnivalóan rossz volt: rossz egyéni teljesítmények, rossz taktika, rossz összjáték, pontatlanság, és hajmeresztő megoldások valami olyan sorozata, amivel még minket is meg tudott lepni a Liverpool (pedig láttunk már ezt-azt). Ami viszont pozitívum… ja nem, ilyen nem volt.
Kevés olyan csapat van, aki még nálunk is jobban szégyellheti magát a hazai eredményei miatt, de a Bolton speciel köztük van: brutális egy győzelem, egy döntetlen, tíz vereséges mérlegük láttán még mi is elismerően csettintünk. Ha Ngog épp nem lesz ihletett formában, nem kell félnünk tőlük – saját magunktól annál inkább.
Az a helyzet, hogy váratlanul talán csak a meccs unalmassága ért minket, ezt leszámítva azonban pontosan az történt, mint mindig. A Stoke fegyelmezetten visszazárt, a Liverpool pedig fölénye ellenére képtelen volt akár egyszer is veszélyeztetni. Liverpool – Stoke 0-0.
Esélyekről beszélni idén a Premier League-ben olyan, mint kartográfusként dolgozni a harmincéves háború idején: naponta lehet revizionálni a tegnapi elképzeléseket. Nevető hatodikként viszont megvan az a jó tulajdonságunk, hogy ha épp nem ver meg senki senkit, nem mond senki semmit, és nem csúszik be senki senkinek, akkor a saját elvárásainkon kívül nincs rajtunk nyomás. Azonban sajnos ez is elég ahhoz, hogy a hazai pálya, mint egy, az esélyeket javító jelenség ne létezhessen a Liverpool számára.
A Manchester City tegnap különösebb erőlködés nélkül szórt nekünk hármat, mi pedig vért hányva nullát nekik: a három pont elvesztésénél jobban aggaszthat minket, hogy egyáltalán nem látni, miért leszünk jobbak az egy hét múlva esedékes Ligakupa-mérkőzésen. Manchester City – Liverpool: 3 – 0.
Brutális két hónap előtt áll a Liverpool: az elkövetkező tizenegy mérkőzésből háromszor találkozunk majd a Manchester Cityvel (A,A,H), de meccsünk lesz a Uniteddel (A), a Tottenhammel (H), az Evertonnal (H) és az Arsenallal (H) is. 2012-t nem is lehet máshogy kezdeni, mint hogy megpróbálunk nyerni/pontot szerezni ott, ahol az idény során még senkinek sem sikerült.
Lehet itt magyarázni, hogy Steven Gerrard 31 éves, vagy hogy hosszú sérülése miatt féltené magát, esetleg, hogy a kihagyás nem tett jót neki. De amíg ugyanaz a “Jön Gerrard, most már sínen vagyunk”-érzés fog el, akárhányszor csak megpillantom, addig ő lesz a Liverpool kapitánya, motorja és megmentője. Liverpool – Newcastle 3-1.
Mindenki tudja, hogy a Liverpool egy különleges klub: különlegesek a szurkolói, a stadionja, a hagyományai, a meccsei, a Premier League-ben elfoglalt helye. Többek közt ezért is szeretjük annyira. Egy ponton azonban sokkal jobb lenne, ha imádott csapatunk inkább a mainstreamhez közelítene.