Nem tudunk mást tenni, széttárjuk a karunk. 59%-os labdabirtoklás, 20 lövés, köztük 11 kaput eltaláló, 12 szöglet, egy szakajtónyi ziccer és nulla pont. Ez a mai nap mérlege, és nevezhetjük magunkat pechesnek (amúgy teljesen jogosan), vagy ordítozhatunk a bíróval (amúgy teljesen jogosan), de aki BL-t akar, annak bizony be kell húznia az ilyen meccseket is. És akkor esetleg ott lehetünk a nagyfiúk közt.
Két hét koplalás után onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk: győzelemszagot szimatolunk a Britannia Stadium körül, amire egyébként semmi komolyabb indokunk sincs azt leszámítva, hogy a Liverpool még egyszer sem hozott el innen három pontot a Premier League történetében (mondjuk elég sokáig bujkáltak előlünk a alsóbb osztályokban). 1-0, mert a nagyfiúk a Stoke-ot is verik.
Amikor egyszerre helyére kattan az összes fogaskerék, ilyen csodálatos szörnyeteggé válik a Liverpool: például Luis Suarezt legszívesebben átölelnénk, és megköszönnénk neki, hogy van. Vagy odarohannánk kezet fogni Dirk Kuythöz, amiért olyan, amilyen. És a végén természetesen nem tehetnénk mást, mint fejet hajtunk King Kenny előtt. Na ezért szeretjük ezt a klubot. Liverpool – Bolton: 3-1.
Ilyen barátságos szezonrajtot már rég nem sikerült kifognunk: a Sunderland hazai pályán, egy legyengült Arsenal az Emiratesben, az Exeter City és most egy Bolton egyaránt kitűnő lehetőséget biztosítottak, és biztosítanak, hogy mire elindul az igazi darálás, összeálljon egy kész Liverpool. A Bolton amúgy is imád tőlünk kikapni, mi pedig nem szeretnénk nekik (sem) csalódást okozni. Győzelmet várunk, és – ha csak pár percre is, de – látványos játékot.
Legyőztük az Arsenalt. Még a körülményeket figyelembe véve is jó ezt kimondani. Viszont továbbra sem tudjuk megérteni, miért ilyen kirakatcsapatot állított ki Kenny, miért csak Suarez képes nekünk meccset nyerni, vagy hogy Carroll miért csak egy járókeretes nyugger tempójával mozog. Három pont és egy szakajtónyi probléma – ezt hagyja maga után az Arsenal – Liverpool.
Az idejét sem tudom, mióta gyalulja idegeinket ez az Arsenal – Liverpool párosítás: láttunk itt már nyolcgólos vérfürdőt, drámai BL-meccseket, kiállításokat, 103. percben értékesített büntetőt – egyszóval mindent, amit egy rangadó produkálni képes. Mindent, kivéve egyet: liverpooli győzelmet. Hajtás után legyintünk, majd óvatosságra intünk, és egy kicsit beszélünk a Liverpool gondjairól.
Persze már látom magam előtt az ostoba szalagcímeket, amik elkönyvelnek minket idén is a hatodik helyre egy meccs alapján, holott… na, szóval lesz ez még jobb is. Hogy a felvezető miért sikerült ilyen gyászosra, arról elég sok mindenki tehet: a sor nagyjából Dowdtól indul és egészen Kennyig tart. Hajtás után a nyitóforduló tanulságai.
“Everything ready for tomorrow. Come on Reds.” – jelentette ki tegnap Lucas Twitteren. És egyet kell értenünk vele: nagyon régen éreztük már, hogy ennyire rendben lenne a csapat. A 2011/2012-es szezont ráadásul hazai pályán kezdjük, egyik kedvenc ellenfelünk, a Sunderland ellen. Mit kérhetünk még? Mondjuk egy győzelmet.
Durván három nap és elindul a Premier League 2011/2012 szezonja, ezért mi is megkérdezzük most magunktól, mégis mit akarnánk látni csapatunktól. Hisz mindig van valami különleges ebben az időszakban: a gyepek még nincsenek kitaposva, az arcok kisimultak a nyári pihenő után, mindenki reménykedik. Mire vagy tehát képes, Liverpool?