Merseyside Derby – a rómaiak se hagynák ki

a római császárok is befizetnének egy Merseyside Derby-reVan az évben két nap, mikor Liverpool város békés polgárai előveszik rozsdás kaszáikat, az év nagy részében nem létező habzó szájukat, és vicsorogva beülnek a város egy stadionjába. A pályán történő események jobban hasonlítanak egy gladiátorküzdelemre, mint focira, de ez senkit sem zavar meg abban, hogy a következő találkozóig a másik orra alá ne dörgölje az eredményt. A piroslap itt szériatartozék, a pályát elhagyni pedig csak lábtörés esetén lehet. Hajtás után a városi derbi szépségéről regélünk.



Business as usual

Kenny és Clarke - nézni sajnos kevés - forrás:skysports.comLegalább egyértelmű a felállás: idegenben nem várhatunk semmit a Liverpooltól. Tegnap jóindulattal sem volt épp a csapat topformában, kulcsjátékosok döntöttek úgy, hogy még annyira sem fognak focizni, mint korábban. A maradékot képező Reina, Torres valamint Kelly önmagukban kevésnek bizonyultak a világ megváltására. Hajtás után először vérfürdőt csapunk, majd megdicsérjük Ian Holloway-t, amiért a szigetország legszerethetőbb fociját egy frissen feljutott csapat játsza.



Blackpool – az idényben már harmadszor

Hihetetlen iramban folytatódik a január hónap, még fél kézzel Howard Webb műanyagbábuját verjük, de máris nyakunkon a következő blackpooli megmérettetés. A nagy kérdés az, vajon King Kenny meg tudja-e őrizni a lendületet, vagy a vasárnapi mérkőzés csak egy kérészéletű fellángolás lesz? Mi bízunk benne, hogy nem csak az Old Trafford hatotta meg a Liverpoolt. Hajtás után alapos vizsgálat alatt a ma este, azaz King Kenny első, tétre menő kilencven perce.



(The day before) yesterday, all my troubles seemed so far away…

Beatles idézettel nyitottunk, Beatles idézettel zárunk – kicsit megkésve. Tegnapelőtt gyakorlatilag csak Poulsen hiányzott az összképből, mert becserélésével tényleg egy igazi állatorvosi lovat lehetett volna összeállítani a meccsről. Gyakorlatilag mindent elnézett és benézett Hodgson, egyetlen szerencsénk, hogy mindezt utoljára tette. Távol álljon tőlem azt feltételezni, hogy Gerrard direkt hagyta ki a büntetőt, de lássuk be, szépen összefoglalta a mérkőzést. Hajtás után jöjjön a verdikt.



Ha a számokat nézzük…

…ugyanarra a következtetésre jutunk, mintha a játékot néznénk. Szarok vagyunk, mocskosul, egészen pontosan még soha nem volt ilyen rossz Liverpool. Hodgson kinevezésekor mindenki felvonta a szemöldökét, aztán elkezdtünk reménykedni, hogy „talán, mégis, hátha”, miközben belül szinte mindannyian tudtuk, hogy ennek óriási pofáraesés lesz a vége. És ez nem utólagos okoskodás, tegye fel a kezét, aki nem sejtette!



Blackburn singing in the dead of night…

Korántsem vagyunk nyugodtak a ma estét illetően. A Blackburn nem az a világverő alakulat, de azon tipikus PL-csapatok egyike, amelyek szökőévente egyszer összeszedik magukat és kicsinálnak egy bajnokaspiránst is. Nem feledhetünk egy másik tényt sem: a Liverpool udvarias vendég, aki ritkán sérti meg a házigazdát. Hajtás után elmagyarázzuk a bizonytalanság okát és kicsit okoskodunk az átigazolási piac kapcsán is.



Hodgson díja

Örülünk VincentRoy Hodgson az utolsó utáni pillanatban nyerte el a “Még legalább három napig edző maradhatok” kétes értékű tulajdonosi díjat, ám meg kell hagyni, a második félidőben egy egészen szerethető Liverpool lépett pályára. Voltak támadások, Torres is megkapta antidepresszánsait, Steven Gerrard pedig szimplán csak Steven Gerrard volt – az pedig, mint tudjuk, mindig elég. Hajtás után szétcincáljuk a meccset.



A délutánról és az új évről

A kocka el van veszveÚj év, új találkozó, már csak az kérdés, hogy lesz-e új edző. Ma négy órától Roy Hodgson az életéért fog küzdeni, illetve mások fognak helyette küzdeni, de az ő elképzelései szerint. A Bolton Owen Coyle kezei alatt már nem régi, elmúltak azok az idők, mikor vendégségbe menet még önként húzták fel a szopóálarcot, így kizárt, hogy asszisztálnának egy kiadós veréshez. Hajtás után kicsit mélyebbre ásunk, és az új esztendőre gondolunk.



December 29. érdeklődés hiányában elmaradt

Sokáig mérgelődtem a stream minőségén, mivel érthetetlen okokból enyhén lassított képet adott a Sopcast, így a kommentátor személyesen Darth Vader volt, míg a szurkolók legvadabb támogató rigmusai csak hőbörgéseknek tűntek. Aztán rájöttem, hogy semmi egyébről nincs szó, minthogy a kép- és hangminőség igazodik a pályán látott teljesítményhez. A felismerést követően megnyugodtam. A tegnapi performanszra csak egy logikus lépés érkezhet a vezetőség részéről, szívből kívánjuk, hogy ez minél hamarabb megtörténjék. Hajtás után azonban másra tereljük a szót.