Mindenekelőtt Fortunának kívánunk egy Jabulanit oda, mert a pofátlanság netovábbja volt, amit tegnap művelt a csapattal. Durván 92 percig kitartani, és utána az utolsó pillanatban egy kiadós banánhéjat odatenni a védelem elé? A Tottenham semmivel sem tett többet a győzelemért – illetve tett, eggyel több kaput eltaláló lövés formájában, de ez aligha teszi érdemessé őket a három pontra. Hajtás után szomorkodunk, és néha örülünk (ebből lesz kevesebb).
„Örülünk Roy?” – teheti fel a kérdést a Liverpool-rajongó hírében álló Samuel L. Jackson. A válasz pedig határozott NEM. A Chelsea ellen még legalább fel tudtunk mutatni érveket egy győzelem mellett, de a Tottenham elleni rangadószerűségre egy darab ilyenünk sincs. Se hazai pálya, se Steven Gerrard, rosszul áll a kollektív széna. Hajtás után körbejárjuk a problémákat.
Máskor is szeretnénk ilyen jóleső unalomban szemlélni mérkőzéseket. A West Ham nem óhajtott focizni, a Liverpool pedig még nincs olyan rossz állapotban, hogy ne büntesse az amatörizmust. Az iskola közepes méretű lúzerje megverte a suli zsíros hajú WoW-kockáját, viszont azt le kell szögezzük, ilyen egyértelmű győzelmet idén még nem produkált a csapat. Óvakodunk azonban hosszútávon gondolkodni. Hajtás után megmondjuk miért.
Egy negyed órán belül felgördül az anfieldi függöny, és megláthatjuk, mivel büntet ma minket a sors, Hodgson, Poulsen és Konchesky. Fabio Capello már hétközben gondoskodott Gerrard hosszútávú kiiktatásáról, így hatalmas kérdőjelek tornyosulnak a most következő kilencven perc körül. Hajtás után megnézzük, van-e esély három pontra.
Roy Hodgson egy úriember no! Talpig gentleman. Ez a hidegvérű lord kéremszépen érti és meg is tartja a rég letűnt lovagkor írott és íratlan szabályait. Más hazájában bohócot csinálni a vendéglátóból? Tiszteletlenség! Gólokat lőni neki? Faragatlanság! Értelmes támadójátékkal előrukkolni? Ugyanmár, hisz ez udvariatlan magatartás. Kár, hogy egy olyan proli, tuskó csapathoz került, mint a Liverpool. Hajtás után elmeséljük, miért baj, ha egy manager ekkora gavallér, vagy ha taktikai érzéke a sárgarépa szintjén áll. Vagy mindkettő.
Stoke City – Liverpool. Hát igen, ez sincs rajta az örök klasszikusok listáján. Még mindig rosszul érezzük magunkat, ha az előző szezonra gondolunk, de ez a párosítás még azon belül is kiemelt helyet foglal el a repertoárban. A Stoke tavaly a Liverpoollal együtt ügyesen eltitkolta, hogy közük lenne az elsőosztályú focihoz, most azonban mindkét fél bizonyíthat. Hajtás után elmeséljük, miért fog három ponttal távozni Hodgson.
Szeretne elfogni az ördögi kacaj, hisz szórul-szóra az történt tegnap, amit megtippeltünk (az eredményt leszámítva), de ahányszor nevetni akarok, eszembe jut ez a döntetlen. Ennél már az is jobb lett volna, ha szépen elszunyokálunk. 70 percnyi pánikszerű védekezés, peches Gerrard, Reina a helyén. Poulsen végre jól jött volna. Hajtás után magyarázzuk a bizonyítványt.
Magasra került a mérce a vasárnapi szerepléssel, a kérdés most tehát az, képes-e Hodgson és kompániája megtartani, esetleg továbbfejleszteni hétvégi teljesítményét? Egy biztos, nagyobb téttel nem tennénk esti győzelmünkre. A Liverpool Wiganben: Rodallega intim testrészei vs. Torres lába. Tippünk ma is a szenvedés, hisz ez a sorsa minden vörösnek. Hajtás után bizonytalanság két felvonásban.
Világi életünk és a két szerzőtársunk töménytelen Népsportos teendője miatt eddig nagy részt csak az aktuális összecsapásokkal foglalkoztunk. Elfoglaltság még mindig akad bőven, de lelkiismeretünk nem hagy nyugodni. Mai naptól minél rendszeresebben igyekszünk – ,de biztos, hogy rendszertelenül fogunk – friss hírekkel, nyilatkozatokkal és érdekességekkel jelentkezni. Így meccsek között is bőven lesz min rágódni, vitázni és egymás agyára menni. Lássuk mit hajított ma pázsitunkra a postás fiú.