Tartsa is meg eme jó szokását mind szerencsétlen Moyes, mind a United. Előbbit sajnálom egy picit, hogy túl nagyot akart ugrani a szamárlétrán, mint Hodgson, utóbbit viszony kaján vigyorral, tiszta szívemből kívánom, jó ez az anfieldi status quo. Lehet, hogy nem voltunk a legkreatívabbak, hogy nem fociztuk le a pályáról az ellent, hogy dominanciát csak az első félidőben mutattunk, attól még mindenképpen megdolgoztunk a 3 pontért, és vérprofin teljesítettük a kitűzött célt. Love ya one-nill victories.
Elérkezett a nap, ami szerintem minden Liverpool szimpatizáns számára pirossal kerül bekarikázásra a naptárban(még akkor is, ha férfi), a találkozó, melynek alkalmával mindenki „kedvenc” angliai csapata ellen lépünk pályára. Liverpool – MU
A tavalyi évvel ellentétben idén fortuna (nem vagyok biztos benne, hogy így hívják azt a degeneráltat az FA-nél, aki a sorsolást manipulálni szokta, nevezzük így) úgy gondolta, hogy nem durrant be nekünk hátulról a varázsvesszejével, így most nyugodtabb előjelekkel várhatjuk a mérkőzést. Tavaly egy formálódó, BR elképzelését még csak kapizsgálni kezdő csapatnak a City, az Arsenal (és a Sunderland) után kellett fogadnia a Unitedet, hogy aztán egy kamu kiállítás és ordas nagy kamu tizi formájában segítségükre siető bíró sporttárs örvén 1-2-es diadalt üljenek. Idén viszont a kieső orkok, a Benteke és a többiek” táncdalcsoport, illetve a közép angliai zebrák meghágása után érkezünk egy összeszokottabb, tapasztaltabb kerettel, mely bizakodásra is adhatna okot.
Van azonban egy kis probléma ezzel a kerettel, pontosabban annak a védekezésre használt tagjaival. A kommentáradatban nagyon sok vélemény jött elő az előző meccsel kapcsolatban, fogadjátok az enyémet zanzásítva: BR egy ordas nagy fallikus jelkép volt, több okból, röviden:
1. Túl sok kezdőjátékost kockáztatott. Ha egy 3. osztályú csapatot a cserepad bármilyen permutációban a mágnestáblára hányva nem ver meg, akkor a cserepadunk nem jelent kellő minőségbeli alternatívát az első csapatnak és zavarjuk szét őket a picsába.
2. Tegyük fel hogy kikapunk. Egyrészt a mikiegeret továbbra is leszarom, másrészt szépen kiáll a sajtótájon és ennyit mond: „Nem akartam a MU előtt kockáztatni a sérülést”. Pont.
Így amellett, hogy 120 percet kellett letolni kedden, a karma rendesen meg is büntette BR-t és a csapatot, a 2. számú CB posztra szinte nem maradt emberünk. Tourét nem hiszem, hogy össze lehet drótozni, marad így Skrtel, aki pont most tér vissza sérüléséből, ráadásul január óta alig 200 percet töltött tétmeccsen a csapatban. Illetve említhetjük még Wisdomot, de rá még egy átlagos bajnokin is nagy lenne a mez, nem hogy a United ellen. Azért is fájó ez, mert tavalyhoz képest egy egézséges Droggerrel (leigazolásakor nem gondoltam volna, hogy ezt mondom) sokkal több esélyünk lett volna elkapni őket, különösen, mert tavalyhoz képest csak az edző személye változott.
Fun fact about me: Sokaknak lehet a tehenészek jelentik az antikrisztust, bár nekem sem a szívem csücskei, számomra a legjobban zsigerből gyűlölt csapat a világon, akiknek bármikor sátáni kacajjal mennék át a teljes nyakig elásott keretén egy kombájnnal, az a neverton. Hogy jön ez ide? Mivel tőlük sikerült elorozni Mr Bean hitlerjugendesített alteregóját, számomra kifejezetten új fénytörésbe került a MU iránti határtalan szeretetem.
Nem sűrűn szoktam United meccseket nézni, de az idén látottak alapján olyan érzésem van, hogy a MU mint olyan önműködően megy előre a tavalyi úton, nem nagyon láttam Gollam nyálkás kezecskéinek a nyomát a játékukon, így idén is ugyan azokra a veszélyforrásokra kell felkészülnünk. Védekezésben két komoly problémát látok, egyik a már említett 2. CB poszt. Bár idén bajnokin még nem kaptunk gólt, mindkét meccsen engedtünk helyzeteket az ellenfélnek ( kapufa, tizi, benteke helyzetei), amiket RvP nagyon keményen büntetni fog, pont ahol a legerősebbnek kéne lennünk vagyunk most a leggyengébbek, mert egy jól megfogott hollandus fél clean sheettel ér fel. Másik lyukat én a szélső védők helyén látom: Enrique védekezésben hozza az elvárható szintet, szívem virága Glen viszont hagy azért kívánni valót maga után. Egyszer kell csak folytatni jó szokását és agyatlanul belecseleznie magát bárkibe, ha lefordulnak rólunk, akkor könnyedén felkéreckedünk a szopórollerre. Támadásban sok újat nem tudunk mondani: Dániel – Fülöp kooperáció ha jó napot fog ki, eldöntheti a meccset, illetve szerintem a győzelem kulcsa Hendónál lehet. Az ő mozgékonysága a támadó harmadban egyrészt területet tud nyitni az előbb említett duónak, valamint biztos lesz 2 -3 olyan szituáció, amikor egyedül tud érkezni a kapu elé / 16-os környékére, reméljük úgy tesz, mint mezőgazdasági tevékenységkörben foglalatoskodó személy a kiszolgáló egység nyílászárójával, és bebassza keményen.
Taktikai szempontból érdekes lesz, hogy BR pro – vagy reaktív elvek mentén vezényli csapatát, illetve hogy a meccs alakulásának függvényében ezt közben tudja-e változtatni. Egyik megoldást múlt héten Mou prezentálta, aki koppig hátrahúzott védelemmel, kontrákra építve hozta le a meccset, igaz ő egy pontért ment csak. Ha áprilisban lenne ez a meccs, azt mondanám mi is ezt a taktikát követjük, idén azonban az eddigi meccseken hála Drogger barátunk meglepő gyorsaságának egy jóval feltoltabb, mozgékonyabb, megelőző szerelésekben aktívabb fedezetsorral játszottunk. Az előző MU elleni meccsünkön BR eléggé ráfaragott azzal, hogy a saját, proaktív játékunkat akarta erőltetni a formán kívüli Allennel és Sterlinggel súlyosbítva, ahelyett, hogy mesteréhez hasonlóan hátravont védelemmel beállt volna bekkelni. Idén, ha Touré egészséges lenne, azt mondanám játszuk a saját játékunkat, gyenge hátsó csapategységünk okán egy reaktívabb csapatot se tartanék elképzelhetetlennek.
Jóslásokba nem szoktam bocsájtkozni, hogy legyen mégis mit a fejemhez vágni meccs után, én egy 1-1-es döntetlen tippelek. Fair meccsen nyernénk ugye 1-0-ra Henderson góljával, az öreg alkesz azonban még a pokolból is ki tud sírni egy szokásos kamu tizit csapatának, amit RvP szokás szerint értékesít. Hangolódásként, hogy mégis pozitív felhanggal zárjuk a beharangot, egy szép emlék a közelmúltból:
Szolgálati közlemény a tehenészek borjainak: Nem csak a trágárkodó trollokat, de a számunkra nem tetsző profilképű, rossz napszaknak megfelelően köszönő delikvenseket is széles mosollyal az arcunkon bannoljuk a picsába, akár van rajtuk sapka, akár nincs. Ez egy Liverpool blog, mondanám, hogy az észérvekkel támadókat megkíméljük, de bár sokfélék vagyunk, az előző mondatrész okán látható, hogy itt senki nem normális, így az észérvek hatástalanok. Attól még, hogy amit leírsz neked csak a véleményed, attól mi méasdg elléggé leszarjuk. Csóközönsd
Elérkezett a nap, ami szerintem minden Liverpool szimpatizáns számára pirossal kerül bekarikázásra a naptárban (még akkor is, ha férfi), a találkozó, melynek alkalmával mindenki „kedvenc” angliai csapata ellen lépünk pályára. Liverpool – MU.
Sok területen hasonlított a Liverpool Aston Villa elleni 1:0-s győzelme a Stoke City elleni 1:0-ához, bizonyos szempontokból azonban rosszabbul alakult a meccs a vörösök számára. Az öt év után előszöri hat pontos rajtolás persze rögtön feledtetni tudja a negatívumokat, így sírni-savazni a legkevésbé sem fogunk a tegnap történtek miatt.
Tovább dübörög a nyári húspiac, de eleget dühöngtem már a gusztustalanságai miatt. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik a Suárez saga véget ért erre a nyárra, és ha végül marad, akkor nem is kell nála nagyobb név igazolásnak. A héten mindenesetre egy régi gyengeségünket pótoltuk és igazoltunk végre egy balhátvédet Enrique mellé, a legnagyobb örömömre. Rodgers elmondása alapján a piacon keresünk még egy tapasztaltabb középhátvédet Coates kiesésével, hogy Wisdom elmehessen egy kis bölcsességet gyűjteni. No erről ennyit. A héten egy szimpatikus fiatal menedzser Paul LAMBert csapatával ütközünk meg a bajnokság folytatásában. Az első forduló után korai még messzemenő következtetéseket levonni, de az mindenesetre csak pozitívan értékelhető, hogy sikerült végre nyerni a nyitó fordulóban a kryptonit csapatunk legyőzésével. A mai meccs esélyeiről a tovább után.
(Tudom, hogy rohadt későn van összefoglaló, bocs érte, így sikerült, hiába vagyunk 5-en akik írunk ide.)
Szóval, mi is történt tegnapelőtt délután? Nos az, ami már 5 éve nem; győztünk. A hogy és miként persze megkérdőjelezhető, és könnyen lehetett volna, hogy ugyanúgy beszopunk egy gólt a végén, mint 3 éve az Arsenal ellen (aki ugyebár nem közvetlen riválisunk, mint azt ők hangzotatják, és a Villa elleni meccsük után hihetőnek is hangzik), de Mignolet hozott egy mesteri bemutatkozást, így Benitez után Rodgers a következő edzőnk, aki képes volt behúzni a nyitóforduló meccsét. 5 év után. És 12 év után otthon.
The wait is over! 97 nappal a legutolsó értelmes meccsünk után végre FOCIT lehet nézni és nem kell beérni különböző pótlékokkal. Mert persze annak is megvolt a maga kis öröme, hogy nézhettük az ifjoncok teljesítményét a különböző ifjúsági tornákon. No meg Suárezt a Konföderációs kupán (meg elkezdhettük hallgatni a különböző nyilatkozatait). De alapjában véve minket nem a válogatott foci érdekel. Az előkészületi fitnesz/marketing meccseknek már kicsit több közük volt az igazi focihoz, de közel sem eléggé kielégítőek egy fannak, de mindegy is mert a várakozásnak vége. – A brit tudósok kimutatása alapján, a brit férfi fociszurkolóknak a szezon első meccse jobban várt esemény, mint a karácsony, születésnap és az első szexuális élmény együttesen. – Nekiugrunk az új szezonnak, új várakozásokkal, új reményekkel. Igazi felüdülés lesz MECCSET nézni a nyári húspiac mocskában, noha még koránt sincs vége. Az első ellenfél a PL különce, a Stoke City, de még mielőtt a meccsel foglalkoznék ejtsünk néhány szót még az előkészületi meccsekről.
Végre. Végre valami kis meccs is lesz, valami kis értelmezhető színvonalon, még ha átforgatott kezdőkkel is. Pontosan egy héttel vagyunk a bajnoki rajt előtt az EPL-ben, a nem is oly messzi északon viszont a Championshippel együtt indították el a szezont, így a Celticnek onnan van is már egy tétmeccse – és egyben egy győzelme – a szezonban, nem is beszélve a 4 lejátszott BL-selejtezőről. Szóval végre lehet, hogy lesz is valami. Mármint a színvonal szintjén.
Bocs srácok, de a felkészülési meccseket nem fogjuk valami nagy intenzitással lekövetni, beharangozni meg pláne nem, így csak egy-egy ilyen kamuposzttal emlékeztetünk majd minden feltévedőt,…
A tegnapi QPR elleni meccs volt a szezon utolsó meccse – amit egyébként megnyertünk -, de ez igazából senkit sem érdekelt. A PL idényt, melyben 8 szezonnál több pontot szereztünk. 9 ponttal növelve a tavalyi pontszámot, a szezont, melyben 71 gólt szereztünk (ennél csak egyszer sikerült többet), de ezt inkább meghagyom a szezont értékelőknek. A tegnapi nap Mr. Liverpool, Mr. Scouser, Mr. 23, azaz James Lee Duncan Carragher búcsúztatásáról szólt.