Botlott a Chelsea és a Newcastle is, az Arsenal pedig a Manchester City vendége lesz: minden adott lenne ahhoz, hogy a Liverpool közelebb lopóddzon a BL-indulást érő helyekhez, hagyományainkhoz híven azonban ilyenkor szoktuk lábon lőni magunkat. A ma délutáni Aston Villa – Liverpooltól azt várjuk, hogy megcáfolja ezt a pesszimista tételt és esetleg egy lépéssel közelebb vigyen minket a liverpooli Szent Grálhoz.
Azt kaptuk, amit vártunk: fölényt a labdabirtoklásban, 25 kapura lövést, 17 liverpooli szögletet egyszóval mindent, ami biztosítaná, hogy egynél több góllal verjük ellenfelünket. Az idén megszokott szerencsénknek és helyzetkihasználásunknak hála azonban megint egy csak egy sovány 1-0-át sikerült összehozni.
Mivel az elmúlt másfél hét nem sikerült túl fényesre, örömmel vennénk, ha a Liverpool ma képes lenne – ha varázslatosat nem is, de – legalább a kötelezőt hozni. Azonban Queens Park Rangers sajnos nem topcsapat, így a legendásan fordítva működő logikánk szerint rossz játékra, egy mindent kifogó kapusra, és sok-sok, gólmentes kapura lövésre számíthatunk.
A tegnap esti mérkőzés – az eredménytől függetlenül – tökéletesen foglalta össze a Liverpool jelenlegi helyzetét, választ kaptunk a nagy Lucas-kérdésre is, igaz nem úgy és akkor, ahogy akartuk. Kiállítás, Reina elejtett labdája, egy kérdéses leshelyzet, két kapufa (a másodikért azért jár a respekt Downingnak), néhány egyéb, megkérdőjelezhető bírói döntés: egyszóval a szerencse sem volt velünk, de hiba lenne erre fogni. Fulham-Liverpool: 1-0.
Vajon mikor játszottunk utoljára PL-meccset Lucas nélkül? Visszaemlékezni nem tudunk, kikeresni pedig nincs erőnk, de maga a tény, hogy egy nem tegnapi eseményről beszélünk, nagyjából jelzi is, milyen komoly veszteségről van szó. A ma esti Fulham – Liverpool egyik legfontosabb feladata, hogy legalább részleges választ adjon a brazil pótlására. Spearing? Henderson? Mindkettő? Új formáció? Nem tudjuk, de Kenny knows, a többi meg úgy sem számít. A liverpooli csapat, aki a brazilját hiányolja Londonban.
A tegnap látott játékunkkal simán bajnokesélyesek lennénk – ezzel a gondolattal kapcsoltam ki a Sopcastot, és lássuk be, ennél jobb érzése nehezen lehetne az embernek. De azért lehetne: ha mondjuk megnyertük volna a meccset… amit egyébként majdnem olyan könnyen el is veszíthettünk volna, összességében tehát igazságos, ám bosszantó végeredményről beszélhetünk. Liverpool – City 1-1.
Nem jelentkeztünk dupla beharanggal, aminek két oka van: egyrészt nem tartjuk ezt a mai mérkőzést klasszikus értelemben vett rangadónak, másrészt mert csak sablonos oltások jutottak eszünkbe a Cityt illetően. Hajtás után megfutjuk a kötelező köröket és megpróbáljuk megfejteni, mi lesz ebből a mérkőzésből.
Nem néztem meg a meccs előtt, hogyan adják Torres vagy Meireles győztes gólját, de nyilvánvalóan jóval alacsonyabb szorzóval lehetett megtenni, mint Glen Johnson három pontot érő dugóját. Mindig benne van a gólveszély az előretöréseiben, de az ilyen szituációkból kialakuló helyzeteknek eddig csak töredéke csúcsosodott ki gólban. A legjobbkor, igazi ordibálós, katartikus idegenbeli győzelem.
Mindenki arról beszélt, hogy az exjátékosok fogják eldönteni a Chelsea – Liverpoolt: majd jön az 50 milliós sztárigazolás, vagy a meg nem értett portugál zseni és szétkapja a rogyadozó ‘Poolt. De mivel Torres és Meireles mindent megtettek, hogy pályára lépésük láthatatlan maradjon, egy másik ex, Glen Johnson döntött úgy, elintézi a mérkőzést egy lendületes szólóval: levesz, befűz, sprintel, berak. Elégedettség.