Nem akarásnak nyögés a vége, hát még az akarásnak – szegény Gus Poyet nagyjából ennyit szűrhetett le a tegnapi mérkőzésből, ahol olyan történt, ami viszonylag ritkán: a Brighton eggyel több gólt szerzett, mint a Liverpool, mégis 6-1 lett az eredmény. Önmegsemmisítés.
A Liverpool nem csinál nagy titkot abból, hogy idén háromszor is szeretne játszani a Wembleyben, sőt, abból sem, hogy a három mérkőzésből mindhármat meg szeretné nyerni. Ma esti vendégünk a Brighton lesz, akik szeptemberben már megmutatták nekünk, miért nem lehet biztosra menni egy Championship-csapat ellen. FA-kupa nyolcaddöntő.
Jaj de rossz meccs volt ez – sóhajtottam fel tegnap, miután kilőttem a streamet: A Liverpool borzalmasan játszott és két elég pitiáner gólt adományozott a Unitednak, támadásainak, valamint egyetlen góljának mozgatórugója pedig leginkább a szerencse volt. A 90 perc meg csak úgy elcsordogált. A legjobb lesz elfelejteni ezt a mérkőzést. Manchester United – Liverpool: 2 – 1.
Továbbra is Anglia legjobb és legfontosabb rangadója, továbbra is Anglia két legjobb csapatának harca. És mindez továbbra sem érdekel minket, mert az Old Traffordon pont ugyanolyan három pontot osztanak a győzelemért, mint máshol. Két hete 2-1-re győzött a Liverpool, azóta még Suárez is előkerült.
Az elmúlt fél év után erős késztetést éreztünk, hogy meg se emlékezzünk különösebben a szombati mérkőzésről, hiszen továbbra sem arról szól, amiről kellene. Ugyanakkor Anglia…
A mérkőzés előtt viszonylag kevesen gondolták volna, hogy szomorkodni fogunk egy döntetlen miatt, még kevesebben, hogy ilyen egyéni teljesítményeket láthatunk. A Liverpool tegnap esélyt sem adott a Premier League harmadik helyezettjének, végig uralta a mérkőzést: ezek után tényleg kár, hogy befejezni továbbra sem tudunk. Egy pont és egy macska – ennyit tudunk felmutatni.
Harry Redknapp lehet, hogy nem tud írni, betűzni, sőt, talán egy emailt sem tud megírni, mégis Anglia egyik legjobb csapatát rakta össze: a Tottenham tavalyelőtt a BL-helyünket nyúlta le, tavaly az EL nyújtotta edzőprogramot ragadta el tőlünk, egy alkalmat leszámítva pedig 2009 óta rabolja a pontjainkat.
Úgy látszik, a Molineux valami szent hely a Liverpool számára, mert ahányszor idelátogatunk, felfrissülten távozunk. Tegnap láthattunk egy határozottan javuló Andy Carrollt, egy nagyszerű Spearinget, egy továbbra is zseniális Bellamyt, de legfőképp egy olyan Liverpoolt, amely képes volt kihasználni a Wolves védelmi hibáit.
A Molineux tavaly egy új éra kezdetét jelentette, ugyanis majdnem egy éve, a Wolverhampton Wanderers ellen szerezte meg Kenny első győzelmét. Nagyon csodálkoznánk, ha hasonló fordulópont helyszíne lenne ma is a stadion, ugyanakkor a Bolton elleni vérlázító 3-1 után van mit jóvátenni, még ha a komoly problémák továbbra is fennállnak.