Valószínűleg az járt a legjobban tegnap este, aki egy jól sikerült randit követően, alapjáraton happyn nézte meg otthon a végeredményt és nyugtázta a történteket. Jóval rosszabbul érezhettek magukat ennél azok, akik végignézték az FC Gomel – Liverpoolt, ami kevés örömtelit nyújtott azon a tényen túl, hogy Brendan Rodgers 1:0-s idegenbeli győzelmet hozott le első tétmeccsén. Bágyadtság, kérdőjelekkel teli középpálya, pár reményteli részlet és mindenekelőtt szerencse jellemezte a beloruszi másfél órát.
Ma délelőtt 
Sokszor megesett már, hogy lemaradtam, le kellett maradnom egy-egy meccs első vagy utolsó tíz percéről, de az viszonylag ritkán történt meg, hogy ezt majdnem szívesen tettem. Tegnap viszont már nemcsak én, de egy egész klub kívánta, bárcsak előrepörgethetné pár perccel az idő kerekét, s véget vethetne ennek az idénynek.
90 perc és vége a 2011/2012-es borzalmaknak. De még mielőtt végleg magunk mögött hagynánk ezt az alaphangon is feledhető évet, utoljára tehetünk valami szépet: miközben mások olyan hiábavaló dolgokért küzdenek mint a PL-cím, a BL-indulás vagy épp a túlélés, a Liverpool megnyerhet egy sokkal fontosabb harcot.
Szürreális – nincs más szó a Liverpool tegnap esti teljesítményére, egy Swansea-látogatással a vége előtt pedig talán az sem tűnik elhamarkodott kijelentésnek, hogy ez a mérkőzés volt az idény meccse: Henderson gólt lőtt és uralta a középpályát, Carroll és Suárez szétgyilkolta a Chelsea védelmét, Reina bravúrosan védett, már csak Downing tizenegyese kellett volna és végképp nem hisszük el, hogy ugyanazt a csapatot látjuk, mint szombaton.
Nem túlzás azt állítani, hogy a ma este kezdődő FA-kupa döntőn múlik a Liverpool szezonjának megítélése: vagy egy élvezhetetlen és már-már botrányos szezont hagyunk magunk után, vagy egy élvezhetetlen és már-már botrányos szezont, amiben legalább sikerült két kupát szerezni.