Annyi helyről kéne egyszerre elkezdeni az események felgöngyölítését, hogy inkább egyszerűen a végkövetkeztetéssel kezdek. Minden erőnket beleadva, a végén már összepánikolva kaptunk ki, és ezzel estünk ki a Chelsea-től, de az utolsó 50 perc kivételével tisztességben, szépségben búcsúztunk a sokadrangú(?) prioritástól.
Sokat lamentáltunk mostanság a kupák jelentőségén, a mire mennyi energiát kell fektetni témakörben. Nézzük a tényeket. Idén ahogyan most állunk minimum 54 meccsünk lesz a szezonban. Ehhez jöhet hozzá pluszként minden egyes Mikiegér, FA, EL meccs/forduló amit megnyerünk plusz meccsekkel. Önmagában ez nem rossz dolog, hiszen végül is ez a…
Máté írta még a Villa elleni beharangban, hogy reméli, hogy a bajnokságra tartogatjuk majd az Erőt – nem, most amúgy nem lesz Star Wars – Chelsea poszt -, és a helyi kupákba nem fektetünk annyi energiát és vágyat, magyarul, hogy a most következő három kupameccset tesszük hátrébb a rangsorban. Erre…
Tér és Formabontó formátumban jelentkezünk ma este szeretett tartalomfogyasztó közönségük megörvendeztetésére, ezúttal nem írásban, hanem dalban mondjuk el.
No nem azért, mert Hófehérke és a hét törpe fog fellépni, hanem szerda este a Mikiegér kupában találkozunk a Bournemouth csapatával az ő otthonukban. Amit én most egy kicsit idealizált világból kívánok átnézni. Meglátjuk mennyire megy.
Annyira jó, hogy a 85. percig kiesünk a picsába, jövőre másodosztályban folytatja BR, remélhetőleg nem velünk, és a két pontra lévő negyedik hely az elérhetetlen álom kategória negyedtávnál, utána meg hirtelen minden elcsendesül. De szintúgy annyira jó, hogy 60 percig tulajdonképpen csak sálakat kötögettünk itt a pályán és a képernyő…
A Hull City elleni 0-0 után nincs sok idő rá, hogy a srácokban leülepedjenek az események, mert lendületből következik a Swansea elleni Mikiegér meccs. BL időpontban, hazai pályán, de nem hogy a bajnokság, de még a BL fontosságát minimálisan meg sem közelítő találkozó vár ránk.
Annyira ambivalens meg szürreális volt ez az egész meccs, hogy nem is tudom hol kezdjek neki. Rossiter gólja, Lallana és Suso játéka mind hatalmas pluszok, a végtelenül lassan csordogáló másodpercek, a sokadjára megismételt minden irányú balfaszkodás pedig mind egy-egy rektális kaktusz. Érdekesnek az egészet is csak valami művészien elvont…