Annyira jó, hogy a 85. percig kiesünk a picsába, jövőre másodosztályban folytatja BR, remélhetőleg nem velünk, és a két pontra lévő negyedik hely az elérhetetlen…
A Hull City elleni 0-0 után nincs sok idő rá, hogy a srácokban leülepedjenek az események, mert lendületből következik a Swansea elleni Mikiegér meccs. BL…
Annyira ambivalens meg szürreális volt ez az egész meccs, hogy nem is tudom hol kezdjek neki. Rossiter gólja, Lallana és Suso játéka mind hatalmas…
Vannak azok a pillanatok, amikor a tököd tele van mindennel. Kezedben marad reggel a kedvenc bögréd füle, melóba menet a világ összes, öt pontos biztonsági…
„
No, sky. Nem tudni még kik lépnek pályára, de akárkik is legyenek nagyon ajánlom nekik, hogy a tűzzel, a hozzáállással és küzdeni tudással ne legyen probléma, hiszen egy MU-Liverpool már U18-ban is rangadónak számít, nem hogy a felnőtteknél, még ha csak egy mikiegér kupa meccsről is van csak szó. A játékosoktól ezt várom el, de nekem elég vegyes gondolataim vannak a meccs előtt: a szaros mikiegér kupán ne szerepeljen egy kulcsjátékos se, koncentráljunk a bajnokságra, de a szomszédvár elleni rangadót be kell húzni. Összességében elég széles skálán mozognak a érzéseim. Mondjuk közelebb áll hozzám a szerepeltessük a fiatalokat, hiszen ez csak egy ligakupa meccs hozzáállás, hiszen ők extra motiváltak lesznek, mivel itt a nagy lehetőség, hogy megmutathatják magukat egy komoly meccsen és megvan az az előny is, hogy nem veszítünk el kulcsembert egy nem túl értékes kupa miatt, mint tavalyelőtt Lucast. Nem tudom, hogy a két szakvezető mennyire fogja komolyan venni a meccset, de az árulkodó jel lehet, hogy BR már legutóbb a Notts County ellen is az indokoltnál erősebb kezdőt küldött pályára a nem túl jó emlékű meccsen rá is faragtunk a sérüléshullámmal (Cissokho, Allen, Touré) remélem tanult belőle. Nagy kérdés még, hogy a két csapat közül a hétvégi vereség miatt melyik lesz motiváltabb.
Nagy – és felesleges – nyitókép, de még nagyobb, és még feleslegesebb kérdőjel volt maga a meccs. Most akkor ez mi a fene volt?? Talán menjünk szépen sorban: Rodgers erős kezdőt állít ki, hogy biztosra menjen a harmadosztályú, de egyébként teljesen profi Notts Country ellen (nagyobb a stadionjuk, mint pl. a Blackpoolé, abból azért lehet mindenkinek fizetést adni), és, hogy ne ragadjunk a -1. körben a Ligakupában. De hogy hogy lett az egészből egy olyan őrület, ami 120 percig tart, 4-2-re végződik, és 3 játékosunk sérül le?
A Capital One Cup, leánykori nevén League Cup mindenkiből kicsit más érzelmeket hoz ki. Vannak akik szerint ez is egy trófea, ami jól mutat a szekrényben, valamint egy jó és könnyű út Európába. Vannak akik szerint semmi másra nem jó, csak a bajnoki szereplés visszavetésére, hiszen könnyen kimutatható, hogy az elmúlt évek nyerteseinek/döntőseinek a bajnoki szereplése erősen megszenvedte a sikeres ligakupa menetelést. Az elmúlt években a Liverpool hozzáállása is vegyes volt, ahhoz a kupához melyet a Liverpool nyert meg a legtöbbször. Rafa alatt ez a sorozat volt az a hely ahol a fiatalok megmutathatták mire képesek. A spektrum másik vége King Kenny kinek irányításával végig a legerősebb csapat szerepelt és be is húztuk a trófeát, kicsit visszahozva a 80-as évekbeli hozzáállást ehhez a sorozathoz. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom nekem a Benítezi hozzáállás sokkal szimpatikusabb. Hiszen már nem a 80-as években vagyunk, és ennek a sorozatnak nincs presztízse, a keretünk meg annyira még nem mély, hogy érdemes lenne erős csapatot pályára küldeni trófeaszerzés céljából. Persze ha az ifik behúznák valami csoda folytán februárban nem ellenkeznék, de nem hiszem hogy komoly energiákat kellene belefektetni az idei évben. Az igazat megvallva a Villa meccs után én már rá voltam pörögve a MU meccsre, így teljes meglepetésként ért, hogy előtte még van egy hétközi meccsünk a Notts County ellen, ami talán megbocsátható, hiszen ritkán szoktunk a Ligakupa második fordulójában szerepelni, ilyenkor még európai szereplés miatt felmentésünk szokott lenni.
Halottak napjára hangolónak kifogástalan volt a tegnapi Ligakupa meccs, amint a Liverpoolt saját pályáján focizta le könnyedén a Swansea. Pont azt csinálták, amit nekünk kellett volna, és pont azt csinálták, amire ők jelenleg képesek, mi pedig nagyon nem.
Kifut a pályára két csapat, a későbbi győztes, és a későbbi vesztes. A vesztes jó ritmusban kezdi a meccset, igazi veszélyt nem okoz ugyan, de dominál, a győztesnek kell némi idő, amíg megtalálja magát. Ugyanakkor percről percre javul, negyed óra után már érvényesíteni tudja az akaratát, sok passzos játékával az őrületbe kergeti a tanácstalanná vált vesztest, aki olyannyira elfárad fejben attól, hogy cicáztatják, hogy a vezető gólt is tálcán kínálja egy szögletnél a győztesnek, fel sem ugrik vele fejelni. A győztes ezután higgadtan tartja az eredményt, a vesztes pedig tovább fut a labda után. A félidőben a vesztes becseréli a két legjobb játékosát, velük fel is élénkül a játéka, viszont vehemens támadások és kósza átlövések mellett igazi veszélyt most sem tud okozni. A győztes higgadtan kivárja, amíg a vesztes túlpörög, majd lecsillapodik, amikor esély mutatkozik rá, megint elkezd tilitolizni, amivel persze még jobban felhúzza a vesztest, aki már fejvesztve teper az egyenlítésért, azt kihasználóan pedig egyszer csak kocogva szerez egy kontragólt. Kettő. Innentől kezdve pedig olyannyira a győztes kezében van a meccs, hogy még egy hamar bekapott szépítő gól is belefér a vesztestől, a koncepció áll, a győztes továbbra is higgadt, a védelme rendre elakasztja a vesztes görcsös próbálkozásait. Az egyenlítés egy másodpercig sincs benne a levegőben, sőt, a kilencven valahányadik percben felteszi a győztes az i-re a pontot, és szerez még egy könnyed kontra gólt. 3-1. Jó mulatság, férfimunka az egyik oldalon, széttárt karok és csalódottság a másikon.
Fájdalmas, hogy a fenti bekezdésben a Liverpool volt a vesztes. Fájdalmas volt nézni, ahogy egy alacsonyabbra sorolt, viszont jelenleg egyértelműen jobb csapat úgy játszadozik velünk az Anfielden, ahogy nem szégyelli. Nekünk pedig 90 perc alatt annyi válaszunk volt minderre, hogy a felforgatott kezdőbe beküldjük a túlterhelt sztárjátékosainkat, hátha egyik vagy másik villan egyet. Ekkora taktikai betlit még nem láttunk eddig Brendan Rodgerstől, olyan tanácstalanság és erőlködés uralkodott a pályán, mint a Dalglish-Clarke időszak legbosszantóbb napjaiban, azzal a különbséggel, hogy most nem ívelésekben haltak meg rendre a támadások, hanem a kaputól 20-25 méterre lévő kényszerítőknél állt meg a tudomány. Úgy kaptunk három gólt, hogy még csak kiemelni sem tudunk senkit a védelemből mint fő rosszat, kollektívan emlékeztettek egy belassult jamaikai reggae zenekarra. Úgy lőttünk egy gólt, hogy már megint csak abban lehetett bízni, hogy Suarez villan egyet, ami így is lett, aztán mindez végül semmit sem ért. Joe Allen leblokkolt volt csapata ellen, csakúgy, mint Rodgers, és ezt a kettőt volt minden fájdalmas pont közül a legfájdalmasabb végignézni.
A Swansea City-t ugyanakkor minden dicséret megilleti. Olyan higgadtan, olyan könnyeden és olyan intelligensen játszottak, hogy öröm lett volna nézni őket, ha nem éppen a Liverpoolt alázzák meg a saját közönsége előtt. Nem nagyon lehet ezt a meccset hova tenni. Leginkább hamar el kell felejteni
Halottak napjára hangolónak kifogástalan volt a tegnapi Ligakupa meccs, amint a Liverpoolt saját pályáján focizta le könnyedén a Swansea City. Pont azt csinálták, amit nekünk kellett volna, és pont azt csinálták, amire ők jelenleg képesek, mi pedig nagyon nem.
