vörösfonat
Ahogy a tegnapi beharangozóban is írtuk, hasznosak ezek az EL-meccsek, egy ilyen átalakulásban levő csapat számára különösen. És valóban, hasznosnak bizonyult a Hearts-Liverpool: a segítségével sikerült véglegesen tisztázni néhány ember viszonyát Rodgers rendszeréhez, s ez többek közt azt is megmagyarázza, miért akarunk egy részüktől a még hátralevő csekély időben megszabadulni.
A szombati nyitóforduló nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna, de mi magasról teszünk erre. Megmondtuk, hogy fájni fog, Rodgers is megmondta, ezért nemlétező sebeink céltalan nyalogatása, vagy a “létfontosságú” Európa Liga szidása helyett inkább csak hálát adunk, hogy ezzel a mérkőzéssel a Liverpool újabb 90 percnyi ajándékot, 90 percnyi fejlődés lehetőséget kapott a sorstól.
Komoly meglepetést okozott ez a tegnapi mérkőzés, hiszen egy félig-meddig működőképesre tákolt Liverpool helyett Rodgers tegnap már a nagyközönségnek szánt demoverziót adta ki, jelezvén a világnak, mire is gondolt a csapat jövőbeni játékát illetően. Gyors passzok, kreativitásban tocsogó összjáték és fullasztó labdafölény – ilyen lesz a jövő Liverpoolja. Reméljük.
Nem visszük túlzásba ezt a mai beharangozót sem, pontosan annyi energiát szánunk rá, mint amennyit a Liverpoolnak kell fektetnie ebbe a találkozóba. BR első hazai meccsétől nem várunk (nem is várhatunk) sokkal többet, mint a felkészülési időszak eddigi találkozóitól: építünk, csiszolunk, igazítunk, néhol pedig baltával faragunk – mert van mit.
Valószínűleg az járt a legjobban tegnap este, aki egy jól sikerült randit követően, alapjáraton happyn nézte meg otthon a végeredményt és nyugtázta a történteket. Jóval rosszabbul érezhettek magukat ennél azok, akik végignézték az FC Gomel – Liverpoolt, ami kevés örömtelit nyújtott azon a tényen túl, hogy Brendan Rodgers 1:0-s idegenbeli győzelmet hozott le első tétmeccsén. Bágyadtság, kérdőjelekkel teli középpálya, pár reményteli részlet és mindenekelőtt szerencse jellemezte a beloruszi másfél órát.
Úgy hívják őket, hogy FC Gomel. Első gondolatra talán egy feltörekvő dél-amerikai klub, vagy egy főleg pénzmosási szándékokkal összeverbuvált svájci középcsapat ugorhat be erről a névről. Egyik sem talált. Az FC Gomel Fehéroroszországból érkezik, javarészt helyiek és oroszok alkotják, a 3-4. hely környékén szoktak végezni a beloruszi Premier League-ben, nyaranta mennek egy-két kört az európai kupaselejtezőkön, illetve valami labdát tartó kecskeszerűség a logójuk, várfallal. Az Európa Liga selejtezők harmadik szakaszába egy macedón csapat 2-1-es legyőzésével jutottak, így értek a Liverpoolig. Nehéz volna bármit mondani róluk azon túl, hogy nem kéne problémát okozniuk nekünk.
Felebaráti szeretetből. Csak ezért. Habár a két csapat közti rivalizálás megmérgezte a szurkolók egymás közti kapcsolatát, a nemzetközi színtéren óhatatlanul is felbuzog bennünk valami együttérzésféleség. Még egy ilyen elmérgesedett viszony ellenére is. Engedjétek meg, hogy néhány tanáccsal szolgáljunk: hogyan lehet túlélni az EL-t, hogyan lehet erőt meríteni ebből az egészből. Lélekben veletek vagyunk – hirdeti ezt alábbi posztunk is.
Hát jaj. Röviden így foglalhatom össze ezt a tegnapi… minek is nevezzük ezt? Égés? Hétmérföldes bukta? A Northampton Town elleni mérkőzés egy küzdelmes joga bonito volt ehhez képest. Most akkor tényleg ennyit tud a csapat? Vagy nem is akartak küzdeni? Az EL nem elég motivációs erő? Hajtás után megpróbálunk válaszokat találni.
“Ez csak a Braga…” – mondhatnánk, de inkább óvatosan közelítjük meg a ma esti anfieldi mérkőzést. A számok mellettünk állnak, a kormány a helyén van, Andy Carroll pedig a kezdőcsapatban lehet. Kell ennél több? Hajtás után ezt is megválaszoljuk, de előbb jöjjenek a már megszokott hangulatkeltő statisztikák.