vörösfonat
Volt nálunk egy kemény férfi. Olyannyira kemény volt, hogy kicsit bohózatba is illet, ahogyan hétvégéről hétvégére nekiment az angol bajnokság hegyomlás védőinek, holott alig több mint 170 centimétert kapott a teremtőtől, pontosabban egy walesi apától és anyától. Nem játszott nálunk sokat ez a férfi, hisz benne volt már a korban, viszont amikor játszott, sokszor minden csak róla szólt.
Joe Allen hivatalosan is a Liverpool játékosa, a klub nemrég erősítette meg, pontot téve ezzel a nagyjából egy hónapja húzódó ügy végére (bár a meglepetést már lelőtte tegnapi megjelenésével). A Swansea nem adta volna el, aztán eladta volna, de szemétnek tartott minket, aztán ahogy az az átigazolások mintegy 100%-ban történni szokott, volt az az összeg, amely jobb belátásra bírta Laudrupékat is. Hogy örülünk-e az üzletnek? Igen. Azt is megmondjuk, miért.
Fabio Borini immár a Liverpool játékosa, a hivatalos honlap nemrég erősítette meg Henry pár nappal ezelőtti állítását. Rodgers már a Chelsea-nél és a Swansea-nél is dolgozott vele, a 21 éves srác ugyanis nagyrészt a londoniak nevelése. Andy Carroll tehát megy marad zokog örül újabb ivócimborát barátot szerezhet.
Kuyt eligazol. A Fenerbahce hivatalos honlapján bejelentette, hogy három éves szerződést írt alá velük. Már egy ideje tudtuk, hogy Kuyt lépni szeretne a nyáron, de – különösen az edzőváltással – bíztunk benne, letesz erről a tervéről. Nemcsak egy nagyszerű játékost vesztettünk ma el, hanem egy jelképet: Dirk Kuyt a szorgalom, a munkabírás, a soha fel nem adás és a kötelességtudat élő szobra volt. Kész, nem tudunk mit kezdeni ezzel az infóval, zokogunk.
Miért ment Kenny? És akkor most hogyan tovább? – valószínűleg már mindenki elgondolkodott ezen, az FSG-nél talán már a választ is tudják rá. Ilyen, és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak most minket is, ezért megpróbáltunk ésszerű magyarázatot keresni a hét történéseire, hogy végül megállapítsuk egy ősi kelta közmondás helyességét miszerint: ami történt, megtörtént.
Lassan vége a naptári évnek, amit valamilyen módon illendő befejeznünk. Nem fogunk komolyabb posztsorozattal évzárni, egy visszapillantó poszt várható majd a későbbiekben TheScousertől, illetve most lerendezem az új fiúk kérdését, ugyanis annyi új arc érkezett hozzánk 2011-ben, hogy érdemes az ő teljesítményükkel önálló bejegyzésben foglalkozni. Valahogy senkiről sem tudtam negatív képet festeni, még Carrollról se, de tényleg, ami nem azt jelenti, hogy elájultam volna a teljesítményüktől, viszont mindenkiben látom a lehetőséget, mert az ember nem más, mint lehetőségek halmaza.
Mivel már tényleg nyakunkon a januári átigazolási időszak (hál Istennek!…), összeszedtük a Liverpoollal kapcsolatos legfontosabb pletykákat: spanyol csatártól, belga fenegyereken át, brazil csodáig minden van itt, egyszóval megnyugvással tapasztalhatjuk, hogy nem változott semmi. De veszünk-e egyáltalán valakit? Kell-e vennünk egyáltalán valakit? Miért nem jó januárban vásárolni?
Hát elkezdődött – sóhajtottam fel és a posztokhoz szükséges lelkesedés nélkül nekiestem átnyálazni a Liverpoollal kapcsolatos átigazolási pletykákat. Kell ez nekem? – tettem fel a kérdést öt perc olvasás után. Aztán rájöttem, hogy igen, kell: ez hozzátartozik a focihoz, az egész légkörhöz, egyszóval ahhoz, amit szurkolásnak nevezünk. De akkor miért is utálom ezt az egészet? Utálom-e egyáltalán? Hajtás után a pletykák mélylélektanáról és januárról.
