vörösfonat
Majdnem 24 év – ennyi idő kellett ahhoz, hogy 96 ember végső nyugalmat találhasson, hogy családok tucatjainak, Anglia egyik legnagyobb klubjának, s a szigetország egy teljes városának igazságot szolgáltassanak. 24 év, hogy kimondják, Hillsborough Anglia szégyene volt, nem a miénk.
Joe Cole újra itt, Suárez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van még egy olaszunk, Hendersonról nem derült ki semmi, már rég kiszórtuk Poulsent, Aquilani marad, megy, marad, mégis megy, Suárez bajban, meg megint bajban, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, az Arsenal annyit nyer az Anfielden, mint mi, a golfütő elment, nem kezdünk jól, a Swanseat pedig mégis leraboljuk. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
A tegnap délutáni mérkőzés talán legfájóbb pontja nem is az volt, hogy Suárez megint orrba-szájba kihagyott mindent, vagy hogy egy 17 éves srác megint jobban játszott mindenkinél, sokkal inkább az, hogy a problémák megoldása helyett folyamatosan csak újabbakkal találkozunk. Ahogy a Twitteres poén mondja: már csatár nélkül is bátor dolog volt kiállni, na de kapus nélkül?…
Azt a false nine-os cudar mindenit, most aztán tényleg belekezdünk a tiki-takába. Eddig ment a bénázás, meg a nyafogás, hogy csatár így, csatár úgy, most odacsaptunk a problémázóknak: nincs csatár! A Liverpool a Premier League történetében először úgy fog a négy közé jutni, hogy egy nyamvadt befejezője sincs, az ehhez szükséges mászást pedig még ma megkezdi.
Vannak posztok, amelyeket sokáig érlelünk. Valahogy nincs meg a megfelelő pillanat, hiányzik egy mondat, valami nem stimmel velük. Aztán egyszer csak történik valami, és hirtelen megvan minden. Most egy ilyen poszt következik: tegnap este furcsa dolog történt, és ez eszembe juttatta, hogy már régen el akartam részletesen magyarázni, miért nem tudunk Hazardokat igazolni. Liverpool. Pénzügyek. Igazolások.
Valakit nagyon eladnánk, valakit nagyon megvennénk: a Liverpool egy kezdő tizenegynyi embert fog megmozgatni az átigazolási időszak utolsó napján a Vörös fonat pedig rajta lesz minden üzleten: ki veszi először igénybe a Babelcoptert? Ki teszi az első sértő(dött) nyilatkozatot volt klubjára? Ki hányszor teszi meg a London-Liverpool távot? Folyamatosan frissülő poszt, ezerrel pörgő facebook-oldal és twitter-doboz.
Másfél éve nem készülhettünk ilyen izgalmas végjátékra az átigazolási időszakban, ezért most rendhagyó, dupla beharangozóval támadunk, amelyben szó lesz a ma esti Hearts-találkozóról, az érdekesnek ígérkező kezdőnkről és a holnapi őrületről. 30 óra van már csak hátra, és kilenc játékos sorsa még nem dőlt el – és Rodgers titkos Asszaidi-kártyáiról még nem is tudunk. Meccs. Deadline Day. Feszültség a köbön.
Martin Skrtel évek óta dolgozott a cégnél. Megbíztak benne, nem véletlenül lett a biztonsági rendszerek főfelügyelője. Ma azonban úgy érezte, mintha belépése óta nem aludt volna. Szemei leragadtak, szívverése lelassult. Aztán feje hanyatlani kezdett, le, le, egyenesen a nagy piros önmegsemmisítő gomb irányába. És Skrtel a zuhanás közben rájött, mit tesz, illetve mit készül tenni, de az idő már csak felismerésre volt elég, közbelépésre nem. Mintha kívülről szemlélné magát, látta, ahogy feje nekicsapódik a gombnak. Szerencse, hogy a gomb nem volt bekötve: még 36 hét hátravolt az építkezés befejezésig.
Nagyon félünk a Manchester Citytől, ezt kár lenne tagadni. Tavaly már-már minket idéző bénázással szorosra vették a bajnoki versenyt, de a bizonytalankodó felszín alatt egy kész csapat van, meg egy keret, amiért annyit fizettek, mint két éve Henryék a teljes Liverpoolért. Erősek, összeszokottak, tapasztaltak. Minden, ami mi nem vagyunk.