Útfélen, térközben, vagy ahol a part szakad. Az már nem, de ez még nem, és járkálva körbe-körbe, hogy most ideteszem, most odateszem, aztán majd odaát. De a lényeg, hogy ahol voltunk ott már nem, ahová meg szeretnénk menni, ott még nem. De pont itt.
A Newcastle ellen játszunk ma 17.30-tól (ismétlem, 17.30-tól, közép-európai idő, nyári időszámítás, szóval tizenhétharminc) a Newcastle ellen, és én hirtelen ezt a labdarúgócsapatot találtam onnan (mármint a Google szerint ez egy labdarúgócsapat). Newcastle pipa, fekete-fehér pipa, madár van, a kabalája valami plüsspinty, szóval tökmindegy, bármi lehet az, jó lesz, nézzünk bele.
Egészen egyszerűen ledaráltuk vasárnap késő délután az Arsenalt, erre nincsenek jobb szavak. A pálya minden négyzetcentiméterét uraltuk 90 percen át (a Papa szerint a második félidő elején amúgy ők domináltak, oké), és az Arsenalt belekényszerítettük egy történelmileg is rettentően megalázó vereségbe. Na de belekényszerítettük-e?
Mostanában kezdem kicsit úgy érezni, hogy túl sokan jönnek szembe az autópályán, és talán én haladok a rossz irányba, de esküszöm, hogy egyáltalán nem tudtam szörnyűnek látni a tegnapi meccset, miközben meg a legutóbbi kiharangomban meg épp el voltam kenődve a City elleni paralimpia után. Lehet én vagyok fordítva bekötve,…