Közeleg a tél

Általában szoktam jegyzetelni. Mikor a 30. perc környékén kiírták azt a 0 kaput találó lövés statisztikát, akkor megfogtam a pennát és megindítottam a nyaki vénám felé. Mielőtt célba ért volna, azért lejegyeztem, hogy A) én is annyit írok bassza meg kiharangnak, mint Máté, B) tavaly ilyenkor remegtem a fellációtól, nem pedig ilyen töppedt fütykössel ásítoztam, C) ha ezen az ennyire elbaszott Watford-meccsen is 3 ponttal megyünk haza, akkor nem értek a futballhoz, és D) B) baszd meg, de tényleg, már fröcsögött is lassan. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Watford fogó

Ma délután csapatunk az idei egyik jól szereplő kiscsapattal a Watforddal találkozik. Ezzel kezdetét veszi a válogatott szünet utáni megerőltetett menet, hiszen az új évig heti két meccsel fogunk dübörögni. Remek felvezetése lesz ez a mai összecsapás a nagy menetelésnek. Most fog elvállni, hogy mennyire is jó a rotációnk és mennyire lehetnek nagyok a reményeink. Addig is maradjunk annyiban, hogy jól állunk, de a PL szoros sokszereplős versenyében még bármi lehet. Azt hiszem a közhely szótárból ennyi elég is lesz. Mané hosszabbítása addig is örömmel tölthet el minket.

A pénz az úr

A mai foci főleg Angliában a pénzről szól. Nem csoda, hiszen a világ legnépszerűbb sportjának egy profi terméke a PL. Mondjuk, lenne még mit tanulni az amerikaiaktól, akik világszinten sokkal kevésbé ismert, űzött, az embereket kevésbé érdeklő sportokból tudnak hatalmas üzletet csinálni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Minden jó, csak sok köcsög van

Tavalyhoz hasonlóan, idén is a szeretet ünnepén lépünk pályára, ám nem is lehetne különbözőbb a két meccs. Amíg tavaly a Dortmund meccs mámorában majálisozott a Liverpool country, addig a csapat és mi szurkolók is szartunk bele a bajnokságba jó vastagon. Nem úgy 2017-ben, ahol alig pár fordulóval a vége előtt még 4 csapat vetélkedik két BL helyért, köztük mi is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gázolt dámszarvasok

’Nyami!’ – nyalhatott bele a stratégiailag megfelelően elhelyezett tejszínbe magyar idő szerint vasárnap délután 4:46-kor Linda aznap már ötödször. Egy, a szivarok ellenére még mindig mezzo férfihang jött válaszul: ’Top of the league, honey.’ Majd újabb flakonrázás. És tényleg jött még egy 6. is. Elpicsáztunk csúnyán ismét egy csapatot, akik ellen a top4 sorsa el tud dőlni. És csak nem tud felszállni az a rózsaszín köd: még mindig hozzuk a kötelező pontokat, 12 meccse veretlenül. Egyszer kezdtünk az Abra-érában 26 ponttal 11 forduló alatt, Rafa ezüstévében. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kapott gólok csatája

November elején járva már eltelt annyi forduló, hogy kicsit komfortosabban ízlelgessük “A Liverpool idén megveri a kiscsapatokat!” mondatot. Oké, tudom, ez a kijelentés a legbelső szorongásunkkal játszadozik, ami hamar vissza tud vágni, de ettől még igaz. Jön a Watford az Anfieldre.

watford

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Visszatérés a parkba

 


Vannak különböző fokozatai a szezon utolsó pár PL meccsének. Szerintem valahol a Southampton ellen roppant meg valami, akkor se éreztük azt (legalábbis én), hogy reálisan harcban lennénk a 4. helyért, de egy teljesen, 100%-ig megnyert meccset sikerült elbukni, onnantól meg a PL-ben csak a senkiföldje maradt állandó lakhelynek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Első utcabál a nagykoncert előtt

 

1

10 nap múlva koncert. Tapíroboányira nagy. Összejött a baseli arénában. És ez most nem a Harley-ján a kontinenst körberobogó, ajtón bekopogó, „csókolom, van-e jó ritmusgitárosuk, ballábas” koncertszervező fazon érdeme volt, hanem a karmester, az erősítő arcok, a fővilágító, meg persze a zenekar minden egyes tagja törte rá Európára az ajtót. Meg a gitárt ketté a sárga tengeralattjáró feje búbján. Az együttes együttes erővel. Mi meg bebasztunk, ahogy AC/DC koncerten illik. Most már csak még egyszer kell kivágni a magas cét, bevágni a Jack dugót és tépkedni a húrokat aznap este, miközben a belga dobos nem bassza el a ritmust. Na de addig! Van még három mezei koncsertó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….