Az a helyzet, hogy váratlanul talán csak a meccs unalmassága ért minket, ezt leszámítva azonban pontosan az történt, mint mindig. A Stoke fegyelmezetten visszazárt, a Liverpool pedig fölénye ellenére képtelen volt akár egyszer is veszélyeztetni. Liverpool – Stoke 0-0.
Esélyekről beszélni idén a Premier League-ben olyan, mint kartográfusként dolgozni a harmincéves háború idején: naponta lehet revizionálni a tegnapi elképzeléseket. Nevető hatodikként viszont megvan az a jó tulajdonságunk, hogy ha épp nem ver meg senki senkit, nem mond senki semmit, és nem csúszik be senki senkinek, akkor a saját elvárásainkon kívül nincs rajtunk nyomás. Azonban sajnos ez is elég ahhoz, hogy a hazai pálya, mint egy, az esélyeket javító jelenség ne létezhessen a Liverpool számára.
A világ második legnagyobb igazsátalansága lett volna az, ha tegnap este továbbjut a Stoke (első helyen a szombati döntetlen áll): a Liverpool jobb volt, a Stoke szerencsésebb – egy ideig. A helyzetkihasználásunk továbbra sem túl parádés, de ezt jól ellensúlyozta Suarez, aki a kellő pillanatban előrántotta végtelen mély cilinderéből élete első liverpooli dupláját. Stoke-Liverpool: 1-2.
Nem tudunk mást tenni, széttárjuk a karunk. 59%-os labdabirtoklás, 20 lövés, köztük 11 kaput eltaláló, 12 szöglet, egy szakajtónyi ziccer és nulla pont. Ez a mai nap mérlege, és nevezhetjük magunkat pechesnek (amúgy teljesen jogosan), vagy ordítozhatunk a bíróval (amúgy teljesen jogosan), de aki BL-t akar, annak bizony be kell húznia az ilyen meccseket is. És akkor esetleg ott lehetünk a nagyfiúk közt.
Két hét koplalás után onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk: győzelemszagot szimatolunk a Britannia Stadium körül, amire egyébként semmi komolyabb indokunk sincs azt leszámítva, hogy a Liverpool még egyszer sem hozott el innen három pontot a Premier League történetében (mondjuk elég sokáig bujkáltak előlünk a alsóbb osztályokban). 1-0, mert a nagyfiúk a Stoke-ot is verik.
Kicsit megkésve ugyan, de kielemezzük a tegnap látott, már-már szórakoztatónak mondható kilencven perc történéseit. Röviden és tömören a tegnap tanulsága: Luis Suarez nem kispályázik. Kevés focista lő a 18., vörös mezben eltöltött perce után gólt úgy, hogy csereként áll be. Hajtás után egy meglepő formáció, egy álomszerű debütálás és egy-két kiemelkedő teljesítmény történetéről mesélünk.
Az első mérkőzés Torres nélkül. Kíváncsian várjuk, hogy mit hoz az anfieldi paradigmaváltás, elvégre egy hosszú ideje meghatározó figura távozott a klubtól. Torres egyfelől hatalmas veszteség, mert egy zseniális csatárral lett most kevesebb, de ugyanakkor remek ugródeszka is: eljött az idő, amikor a Liverpool végre megmutathatja, mit kezd egy fejben régóta máshol járó kulcsembere nélkül. Hajtás után pár gondolat következik a ma estéhez.
Roy Hodgson egy úriember no! Talpig gentleman. Ez a hidegvérű lord kéremszépen érti és meg is tartja a rég letűnt lovagkor írott és íratlan szabályait. Más hazájában bohócot csinálni a vendéglátóból? Tiszteletlenség! Gólokat lőni neki? Faragatlanság! Értelmes támadójátékkal előrukkolni? Ugyanmár, hisz ez udvariatlan magatartás. Kár, hogy egy olyan proli, tuskó csapathoz került, mint a Liverpool. Hajtás után elmeséljük, miért baj, ha egy manager ekkora gavallér, vagy ha taktikai érzéke a sárgarépa szintjén áll. Vagy mindkettő.
Stoke City – Liverpool. Hát igen, ez sincs rajta az örök klasszikusok listáján. Még mindig rosszul érezzük magunkat, ha az előző szezonra gondolunk, de ez a párosítás még azon belül is kiemelt helyet foglal el a repertoárban. A Stoke tavaly a Liverpoollal együtt ügyesen eltitkolta, hogy közük lenne az elsőosztályú focihoz, most azonban mindkét fél bizonyíthat. Hajtás után elmeséljük, miért fog három ponttal távozni Hodgson.