Luis Suárez szerződést hosszabbított, és mi örömmel nyugtázhattuk, hogy jógyerek ez a Luis. Hogy nem vinné rá a lélek. Vigyorog a papír felett, és mi tudjuk, hogy örökké itt fog maradni velünk, karrierjét a Liverpoolnál fejezi be, mert ő nem olyan, mint a többiek. Nem olyan, mint Torres, Mascherano vagy Xabi Alonso. Ő nem olyan. Nem.


A tegnapi esti mérkőzés igazi összefoglalója volt évünknek: megmutatta, hogy miért ment néha (tegnap) minden jól, máskor (mindig) pedig minden rosszul; igazolta, hogy Daniel Agger továbbra is a Liverpool legjobb védője és csapatjátékosa, valamint bebizonyította azt is, hogy ha a Suárez-Gerrard kettős formában van, csak a balszerencse veheti el tőlünk a győzelmet.
Nyolc nappal ezelőtt annak biztos tudatában feküdtem le, hogy az igazi sokkon már túl vagyunk Luis Suárez büntetését illetően. Mekkorát tévedtem: az angol sajtó reakciója elsöprő többségben helyeselte a döntést, az igazságszolgáltatás, a rasszizmus elleni küzdelem eddigi legnagyobb győzelmét látták benne. De elmennek a legfontosabb kérdés mellett: bűnös-e Luis Suárez?
A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard