Az ember naiv lény. Sőt, alapvetően mindenki szeret hinni kényelmes, számára megfelelő nézetekben, bízni jónak tűnő véleményekben, vagy még tovább haladva: imád idealista lenni. A szurkoló is ilyen lény, szeretné hinni, hogy a csapata nem több, mint egy kollektív szív által hajtott élőlény, amelyet a Szurkoló, mint számtalan vörösvértest hajt előre, hogy aztán a játékosok, mint a szervek végezzék dolgukat. A Szurkoló egy olyan állatfaj, aki úgy gondolja, a játékosok is hasonlóképpen vélekednek. Ahogy ő maga sem tenné, bízik benne, hogy hőn szeretett focistája sem váltana soha klubot. Ez a szervátültetés? Nem, ez a kép kezd egyre zavarosabb lenni… Ugorjunk vissza a valóságba!
Van egy ősi, dakota közmondás, (melyet még egy sámán hagyományozott az utókorra) miszerint „ha nem rúgod a hálóba a labdát, nem fogsz gólt lőni”. Sajnos a nagy bölcsesség mögött valós tartalom rejlik: Suarez lendületes megindulásai, félelmetes szabadrúgása, Skrtel fejese, vagy Kuyt lövései egyaránt megkímélték a Wigan kapuját. Gerrard és Meireles kettős hiánya megmutatta, hogy a középpályán bizony komoly problémák merülhetnek fel nélkülük. A lelkünk sötét bugyraiban viszont tudjuk, hogy igazságos eredmény született ma délután az Anfielden. Csüggedésre azonban nincs okunk, legfeljebb a bosszankodásra.
Még a Liverpool-mez is vörösebb, mióta King Kenny visszatért, sőt újabban már egy hazai meccstől sem csináljuk össze magunkat. A Wigan csupán saját töketlenkedése folytán volt képtelen mind a három pontot begyűjteni ellenünk novemberben, igaz, akkor Hodgsonnal, Konchesky-vel és a 4-4-2-vel súlyosbított helyzetben lépett pályára a csapat. Akkor egy feltámadásnak tűnő sorozatot tört meg Roberto Martinez társasága, reméljük ezúttal kevesebbre futja. Hajtás után sérültekről, formákról és hasonló okosságokról mesélünk.
Te vagy a Liverpool vezetőedzője. Csak forogsz az ágyadban, képtelen vagy aludni. Talán Gerrard vert meg megint egy DJ-t? Tom Hicks járt álruhában az Anfielden? Vagy Konchesky tért vissza idő előtt? Egyik sem. Csak a válogatottak játszottak, a klubok és orvosi stábok legnagyobb rémálmai (talán a Portsmouth-nél nem). Fabio Capello sem játszatta Gerrardot, ezért mi egyértelműen fejlődőképesnek tartjuk az olaszt. Hajtás után örömmel nyugtázzuk, hogy mindenki túlélte a hétközi „drámákat”, sőt Agger és Kuyt egy-egy gólját is örömmel prezentáljuk.
Igazából egy kérdés motoszkált bennem egész végig: hol volt ez a Liverpool fél évig? Felfoghatatlan, mennyire megváltozott itt minden egy hónap alatt. Ilyen masszív védekezést és ilyen akarást időtlen idők óta nem láttunk. A meccs maga nem volt épp egy élvezhető darab, de ez éppenséggel a bravúros védelemnek is betudható, ami olyan hidegvérrel és effektivitással csinálta ki az amúgy roppant impotens kedvében levő Chelsea-támadásokat, hogy mi nem is tudunk mást mondani, mint Stamford brigde-i szurkolótársaink: torres, what’s the score?
És most már tényleg utoljára szeretnénk beszélni fernando torresről (csupa kisbetűvel), mert bármennyire is jól esik minden verbális rúgás a spanyolba, minket is fáraszt ez a téma. Arról nem beszélve, hogy abba a hamis tudatba ringatja ellenfeleinket, miszerint nem tudunk túllépni a spanyolon. Közelítve a délutánhoz: akárhogy is nézzük, a Stamford bridge-i kirándulások bizony nem épp a dal-móka-kacagás tengelyen mozognak, ugyanez diplomatikusan fogalmazva: a háborút nem itt kell megnyernünk. Hajtás után nagyon beharangozunk.
Kicsit megkésve ugyan, de kielemezzük a tegnap látott, már-már szórakoztatónak mondható kilencven perc történéseit. Röviden és tömören a tegnap tanulsága: Luis Suarez nem kispályázik. Kevés focista lő a 18., vörös mezben eltöltött perce után gólt úgy, hogy csereként áll be. Hajtás után egy meglepő formáció, egy álomszerű debütálás és egy-két kiemelkedő teljesítmény történetéről mesélünk.
Az első mérkőzés Torres nélkül. Kíváncsian várjuk, hogy mit hoz az anfieldi paradigmaváltás, elvégre egy hosszú ideje meghatározó figura távozott a klubtól. Torres egyfelől hatalmas veszteség, mert egy zseniális csatárral lett most kevesebb, de ugyanakkor remek ugródeszka is: eljött az idő, amikor a Liverpool végre megmutathatja, mit kezd egy fejben régóta máshol járó kulcsembere nélkül. Hajtás után pár gondolat következik a ma estéhez.
Senki sem nagyobb a Liverpoolnál – hirdeti a híres mondás. És hogy mennyire igaz ez, az a tegnap esti órákban ki is derült: a Liverpool új 9-ese Andy Carroll. Pillanatnyilag lényegtelen, hogy a volt Newcastle-csatár mennyiért jött, vagy hogy milyen focista. Sokkal fontosabb az üzenet: Torrest alig pár óra alatt lecserélték egy másik kilencesre. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. Azzal a különbséggel, hogy Kosztolányi nem érezte magát átverve.