A 2010/2011-es szezon tehát véget ért, vereséggel, de nyugtasson minket a tudat: egy győzelem is kevés lett volna az Európa Ligához. Peche volt a csapatnak, a máskor befelé pattanó labdákat most szögletre mentették, a a 12. percben cserélni kellett -és még Joe Cole helyett is dolgozni kellett. Hajtás után a szezon utolsó elemzése következik.
Az előző vasárnap elszenvedett vereséggel egy olyan ritka utolsó forduló tanúi lehetünk majd, aminek komoly tétje van a Liverpool számára: EL vagy nem EL, ez itt a kérdés. Hajtás után osztunk és szorzunk a Liverpoolt illetően, meg kicsit sajnálkozunk azon, hogy sikerült a célegyeneseben magunk alá csinálni.
Sajnáltam, hogy anfieldi debütálásom emlékét elhomályosította a csapat veresége. Egyik szemem sírt, a másik nevetett: a lesújtó eredmény ellenére fantasztikus élmény volt ott lenni, 42 000 emberrel énekelni az YNWÁ-t, együtt ócsárolni Webbet, és együtt fogni a fejeket minden kihagyott helyzet után.
Liverpool városként korántsem olyan barátságtalan, mint azt vártam tőle: alapvetően kedves emberek, Angliára jellemző multikulturális közeg, szerethető belváros sőt, a stadionjuk (egy Liverpool-szurkoló csak egy stadionról tud) fantasztikus.. Élmények, amiket sokkal inkább át kell élni, semmint elbeszélni.
Nagyon nehéz összefoglalni Liverpoolt: ez nem csak egy város, ez inkább egy jelenség, amelyhez hasonlóval itthon nem találkozni. Egy város, amit a legutolsó téglájáig áthat a foci. Egy város, ami több, mint száz éve ezt lélegzi be. Hihetetlen élmény akár csak két napra is belecsöppenni ebbe a világba.
Persze meg se érdemeltük a szezon egészét, na meg a mai teljesítményünket tekintve – otthon nem voltunk képesek gólt rúgni, ez bárki ellen szégyen – de tény, hogy a kopasz varázsfuvolája nagyon megkönnyítette a Spurs dolgát. Összesen nem fogok egy bekezdésnyit bírózni, mert nem ez döntött, de még mindig csodálkozom rajta, hogy ez az ember vb-döntőt vezethetett . Már Pierluigi Collina is olyan messze volt Puhl Sándortól, mint Dirty Takács Tamás John Lee Hookertől, de ezt a távolságot a végtelennel megszorozva és az örökkévalóságba helyezve sem láthatjuk meg teljes egészében azt a lemaradást, ami a gagyi rendőrt különbözteti meg elődeitől.
Nemsokára nekivágok a városnak, megfelelő előzetes ezért csak Donnellytől várható. De mivel nem ígérte magát biztosra (én meg délelőtt megnézem Liverpoolt, utána egyből megyek ki), úgy gondoltam a reggeli eszmélés (8:40) perceit kihasználva írok egy beharangozót. Hajtás után pár kép, és a jóslatok.
Ma végre megtörtént az, ami az elmúlt hónapok eredményeit tekintve minden pillanatban eljöhetett: King Kenny aláírta végleges kinevezését – három évre. Hihetetlen öröm, hogy nem…
Ha jól végiggondolom, életem során nem sokszor utaztam egyedül. Amennyiben nem számítjuk az ember mindennapi küzdelmét Budapesttel, talán két balatoni vonatozást tudok felmutatni, ahol “csak magamra számíthattam”. Nem mintha félnék a kihívástól, a ‘you’ll never walk alone’ sosem volt aktuálisabb, mint most. Hajtás után elmesélem a bevezető apropóját.