Ez a szezon annyira nem volt vicces: az első felében zokogtunk, mint az ovis, aki a játszótéren leesett a mászókáról, aztán félidőben jött apa, és letörölte a könnyeinket, mi egy kicsit szipogtunk, és felszabadultan rohantunk vissza játszani a többi gyerek közé. De ez mind halál komoly volt. A játékot tekintve az első fele halál komolyan az évszázad legsötétebb félszezonja volt, a másik meg talán a legpozitívabb – mindenféle nevetés nélkül. Két jelenetet azért mégis kiemeltünk, mert ezek mellett nem lehetett elmenni egy jóízű kacaj nélkül.
Hiába ölelgették a társak, hiába tombolt a közönség, Joe Cole tisztában volt helyzetével: a Birmingham ellen ő már csak egy volt a Liverpool epizódszereplői közül, akik nem alkottak maradandót. A nyáron megmentőként beharangozott játékos a hodgsoni vesszőfutás jelképe lett. Joe Cole volt az év legfájóbb kudarca.
Nem árulunk zsákbamacskát, ez az, aminek a címe is mutatja: hajtás után következnek a 2010/2011-es idény legszebb góljai. Túlsúlyban a második félév, de egy-egy villanás erejéig az első pár hónapi is visszaköszön. A Sunderland hétmérföldes hibájától Schwarzer elfektetéséig.
Kívülálló számára talán nem egyértelmű, miért is lehet jelenleg boldog egy Liverpool-szurkoló: egy csapat, amitől két éve még egész Európa rettegett, most boldogan terpeszkedik el a hatodik helyen, ami sem BL-t, sem EL-t nem ér – hát bolondok ezek?Határozottan nem.
Sokak számára továbbra sem egyértelmű, miért távozott Xabi Alonso, a Liverpool valaha volt egyik legjobb középpályása. A LFC.tv interjút készített vele, hajtás után elhozzuk nektek a magyar fordítását. Öröm látni, hogy lélekben még velünk van Isztambul és még vagy több tucat este hőse.