Nem túlzás azt állítani, hogy a ma este kezdődő FA-kupa döntőn múlik a Liverpool szezonjának megítélése: vagy egy élvezhetetlen és már-már botrányos szezont hagyunk magunk után, vagy egy élvezhetetlen és már-már botrányos szezont, amiben legalább sikerült két kupát szerezni. Liverpool – Chelsea. Wembley. Kupadöntő.
Mivel többé-kevésbé hőn szeretett csapatunk vasárnap az FA-kupa döntőjében játszik a Chelsea ellen, a Vörös fonat gigamega blogtalálkozóra készül: a szokásos szervezés (gringow, Madass) vezényletével találkozzunk szombat délután 5-től a Maláta Bisztróban (Budapest, IX. kerület, Mátyás utca 11.)! Az elődöntő tapasztalatai alapján a brutális hangulat és minimum 20 fős társaság…
Nem kértünk sokat, nem is kaptunk sokat: a tegnap esti Liverpool – Fulhamre nem lehet panaszunk abból a szempontból, hogy Kenny egy teljesen felforgatott kezdőt küldött pályára, ugyanakkor igenis bosszankodhatunk, hogy legalább egy döntetlenre nem futotta.
A jó öreg Woy lett az új angol manager, mi meg a Liverpool – Fulhamről szeretnénk beszélni? Esélytelen. Nem is ragozzuk túl ezt a ma esti mérkőzést, egy ilyen kaliberű hír mellett ez egyszerűen lehetetlen. Inkább mindenki röhögjön egy jóízűt, 20:45-től meg nézze meg a meccset, mert a Fulham ellen nem unatkoztunk az utóbbi időben.
A tegnapi esti mérkőzés igazi összefoglalója volt évünknek: megmutatta, hogy miért ment néha (tegnap) minden jól, máskor (mindig) pedig minden rosszul; igazolta, hogy Daniel Agger továbbra is a Liverpool legjobb védője és csapatjátékosa, valamint bebizonyította azt is, hogy ha a Suárez-Gerrard kettős formában van, csak a balszerencse veheti el tőlünk a győzelmet.
És miért most?! Elcsavarod ballal, aztán belövöd azt is, amit sosem szoktál (szoktunk)? Utána meg félpályáról bohócot csinálsz mindenkiből?
Luis Suárez a focipályák multifunkciós konyhai robotgépe ma bemutatta milyen az, amikor mindent egy ember csinál: előbb Gerrard passzát küldte be egy kegyetlen balossal, utána gólpasszt adva magának úgy és olyan szögből akasztott még egyet, ahonnan szinte egész évben mindenki kihagyta. Majd amikor már minden Liverpool-szurkoló azt hitte, hogy mindenki Lajosa elveszti lendületét, úgy döntött, nekivág egy egyfős kontrának. Aztán félpályánál meggondolta magát és különösebb előkészületek nélkül ráküldte 40 méterről. Mi sem utasítanánk vissza egy ilyen mesterhármast…
Az elmúlt másfél hónapban azt tapasztaltam, hogy egyre csökkenő lelkesedéssel állok neki bajnoki mérkőzéseinknek, ugyanis a Liverpool már nemcsak hogy rosszul játszik, de mintha utolsó lelkesedéscseppjeit is felélte volna az FA-kupában – ráadásul már most látszik, hogy akármelyik nyári hetünk izgalmasabb lesz a tetszőlegesen behelyettesíthető bajnoki Norwich – Liverpoolnál.
Ugyan a pályán nem igazán megy mostanában (az elmúlt nyolc hónapban) a Liverpoolnak, egy dologra nem panaszkodhatunk: Ian Ayre és csapata valami elképesztő mennyisésű – és nagyon is sikeres – munkát végez a klub bevételeinek növelése érdekében.
Ayre-ék legújabb zseniális húzása egy hatrészes dokumentumfilm, amelyet a FOX Soccer fog forgatni, és ami a klub idei utolsó meccseitől egészen a 2012/2013-as idény első találkozóiig fogja nyomon követni a csapat minden lépését, mindeközben ügyelve arra, hogy a klub gazdag történelmét, szellemiségét, valamint különleges voltát is bemutassák. Az Our Liverpool: Never Walk Alone-t 2012 őszén mutatják be.
Pénz. Jönni. Ide.
Idén hivatalosan is mi lettünk a majdnem-helyzetek csapata, a bírói ítéletek sem kedveztek túlzottan, tizenegyest meg aztán végképp nem tudtunk értékesíteni. És mintha ez a három tényező nem lenne elég, itt van nekünk ez is. A Liverpool ugyanis ebben az idényben nemcsak helyzet-nem-kihasználásban, de kapufák terén is remekelt: többször találta…