vörösfonat
Elérkezett a nap, amire hosszú hónapok óta epekedve vártunk, a Fonat szurkolói körében állandó mantrázásnak vetett véget a menedzsment: végre balbekket igazoltunk. Az érzés kicsit felemás: Bár álmunkban két latino testkereskedő kel birokra heveny vertikális rásegítés mellett a harcipajszerrel, a valóságban csak a kutyánk kezdett el labdázni a golyóinkkal, szóval bár nem egészen ezt vártuk, inkább hajtsuk vissza a takarót és próbáljuk a dolgok jó oldalát nézni.
(Tudom, hogy rohadt későn van összefoglaló, bocs érte, így sikerült, hiába vagyunk 5-en akik írunk ide.)
Szóval, mi is történt tegnapelőtt délután? Nos az, ami már 5 éve nem; győztünk. A hogy és miként persze megkérdőjelezhető, és könnyen lehetett volna, hogy ugyanúgy beszopunk egy gólt a végén, mint 3 éve az Arsenal ellen (aki ugyebár nem közvetlen riválisunk, mint azt ők hangzotatják, és a Villa elleni meccsük után hihetőnek is hangzik), de Mignolet hozott egy mesteri bemutatkozást, így Benitez után Rodgers a következő edzőnk, aki képes volt behúzni a nyitóforduló meccsét. 5 év után. És 12 év után otthon.
The wait is over! 97 nappal a legutolsó értelmes meccsünk után végre FOCIT lehet nézni és nem kell beérni különböző pótlékokkal. Mert persze annak is megvolt a maga kis öröme, hogy nézhettük az ifjoncok teljesítményét a különböző ifjúsági tornákon. No meg Suárezt a Konföderációs kupán (meg elkezdhettük hallgatni a különböző nyilatkozatait). De alapjában véve minket nem a válogatott foci érdekel. Az előkészületi fitnesz/marketing meccseknek már kicsit több közük volt az igazi focihoz, de közel sem eléggé kielégítőek egy fannak, de mindegy is mert a várakozásnak vége. – A brit tudósok kimutatása alapján, a brit férfi fociszurkolóknak a szezon első meccse jobban várt esemény, mint a karácsony, születésnap és az első szexuális élmény együttesen. – Nekiugrunk az új szezonnak, új várakozásokkal, új reményekkel. Igazi felüdülés lesz MECCSET nézni a nyári húspiac mocskában, noha még koránt sincs vége. Az első ellenfél a PL különce, a Stoke City, de még mielőtt a meccsel foglalkoznék ejtsünk néhány szót még az előkészületi meccsekről.
Mel dobta fel az ötletet a kommentek közt, de esküszünk, egymástól függetlenül kettőnknek is eszünkbe jutott guthmate kollégával korábban, hogy kéne csinálni egy ilyen jósolgatós posztot, hogy legyen mit az arcunkba törölnötök május közepén, úgyhogy – gringow jól elnyújtott nyaralása és lustálkodása miatt – négyen válaszolunk az önkényesen magunknak feltett kérdéseinkre. A változtatás jogát persze fent tartjuk valami váratlan esemény esetére, mint, hogy Joey Bartont lovággá ütik, Wenger nem vesz még egy francia kölyköt szeptemberben 2 nap alatt, vagy, hogy Suárez lelép a csúzlisokhoz. De úgyse változik semmi, szóval itt a májusi ebédünk, amit majd megetethettek velünk. 8 fogásos az étek, de nem kell megijedni, nekem még lektorálnom is sikerült (remélhetőleg), nem, hogy végigolvasnom.
Végre. Végre valami kis meccs is lesz, valami kis értelmezhető színvonalon, még ha átforgatott kezdőkkel is. Pontosan egy héttel vagyunk a bajnoki rajt előtt az EPL-ben, a nem is oly messzi északon viszont a Championshippel együtt indították el a szezont, így a Celticnek onnan van is már egy tétmeccse – és egyben egy győzelme – a szezonban, nem is beszélve a 4 lejátszott BL-selejtezőről. Szóval végre lehet, hogy lesz is valami. Mármint a színvonal szintjén.
Dübörög ezerrel a nyári húspiac a modern foci összes negatívumát felsorakoztatva. Kapunk mindent ilyenkor, ami nem szimpatikus: megbízhatatlan tweeteket, unatkozó és oldalszámot kitölteni köteles újságírókat, tévécsatornákat kitöltendő adásidővel, akik ilyenkor aztán mindenből hírt generálnak, játékosok mucsaröcsögei félrefordítható rádió nyilatkozataitól kezdve, arcmimikán át, twitter account háttér változtatáson keresztül mindennek „óriási jelentősége” van. Kapunk még szarkeverő, modern kori rabszolgahajcsár ügynököket, össze-vissza nyilatkozgató sztárokat és mindent ami gusztustalan tud lenni a fociban. De erről elég is ennyi. A mai poszt témája az előzőek melléktermékeként heti rendszerességgel felmerülő 60-70 név, akiknek nagy részéről nemhogy nem tudjuk mire képes, nem hogy nem láttuk még játszani, de sokszor a nevét sem hallottuk korábban. A mai világban már viszonylag könnyen és gyorsan egy viszonylag megbízható képet alkothatunk magunknak ezekről a korábban nem hallott játékosokról fórumos szócsatákhoz. Erről és az ebből levonható következtetésekről az Elolvasom után.
A felkészülési időszak végéhez közeledve a kültéri hőmérsékleten kívül az ilyen felhozó meccsek komolysága is enyhe emelkedésnek indul, a korábban játszott marketing célű labdázgatás után van rá esély, hogy szakmailag is értékelhető sportmozgás-halmazok is át fognak szüremleni a ránk váró 90 perc alatt.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=veKx_gJavuw?feature=oembed&w=459&h=344]
A történetünk 2004. december 8-ig vezet vissza, mikor is a félidőben még az ellenfél volt előnyben, a második félidőben Sinama-Pongole és Mellor góljaival sikerült fordítani, de ez még kevés volt a továbbjutáshoz. Nem sokkal a lefújás előtt azonban jött Steven Gerrard és a fent látható találattal továbblőtte a csapatot egy akkoriban rá jellemző sistergős távoli bombával. A találat nem csak gyönyörű, de kiemelkedően fontos, hiszen nélküle nem lehetett volna a csodálatos BL-tavasz és mindannyiunk kedvenc emléke, az Isztalbul sem. A kommentátor Andy Gay szavai szállóigévé váltak mára és az elhangzottak adják a nevét az egyik kedvenc Liverpool blogomnak. Steven Gerrard legendájának fontos eleme ez a találat. Éppen ezért is Gerrard kvázi búcsúztató/megemlékező meccsére az akkori ellenfél az Olympiakos ellen kerül sor magyar idő szerint 13:45-kor. A találkozót Angliában közvetíti a tévé, így minden valószínűség szerint az elmúlt egy-két találkozón tapasztaltnál jobb minőségű patakocskákon keresztül lehet majd követni az összecsapást.
Nem nagyon nevezném blogolásnak, hogy a meccsek előtt csak ki-kirakosgatok egy-egy posztot, ami alá a kommenteket gyűjthetjük, de hát preseason meccsek vannak, amik szokás szerint csak elhamarkodott ítéletek meghozatalára jók, így talán megbocsájtható, hogy nem feccölünk energiát az indonéz vagy a thai válogatott feltérképezésére, már maga a meccs megnézése is komoly energiákat emészt majd fel a tapasztalatok alapján. (Egy nyelvtannácit felkérnék egy laza mondatelemzésre.) A meccs 12.45-kor kezdődik majd a Sopcaston, meccset, izgalmat nem várunk, az egyetlen csámcsogni való Suárez aktuális mimikája lesz majd, de lehet ehelyett még a rajtra is átkapcsolok Mogyoródra a nagy nihilben.