Hála az égnek az idei utolsó válogatott szünet előtti meccsünket (mint tudjátok nem vagyok a válogatott foci nagy híve) a Fulham ellen vívjuk szombaton négytől, Mr. Középszer és brigádja ellen. A meccset, amelyet nem lehet igazán úgy szépíteni, hogy ne az jöjjön ki belőle, hogy ezt bizony be kell húzni, ha tényleg a top4-ben vagy annak a környékén akarunk végezni a szezon végén. Nem szeretem az ilyen meg kell nyerni típusú meccseket, mert ezeken igazából csak veszíteni lehet, hiszen ha sikerül megnyerni az nem okoz különösebb örömet, mert „csak” behúztuk a „kötelezőt”, viszont ha nem sikerül: egyből jön a világvége hangulat, a Rodgers Out!, valamint a középcsapat vagyunk hozzáállás. Ez pedig különösen nem lenne jó hiszen a kéthetes kényszerszünet miatt gyorsan nem lehetne javítani. Ráadásul az Everton ellen kellene. De ne szaladjunk előre egy ilyen sötét képpel. Nézzük mi várható a meccsen.
Nem történt tragédia, nem kell felvágni az ereinket és nem kell letenni a top4 álmokról emiatt az egyetlen meccs miatt. Nem történt más, mint hogy a jobb csapat nyert, amelyik csapatként és egyénileg is jobban teljesített. Nem mellesleg 2013-ban a legjobb formában levő angol csapat otthonában kikapni nem szégyen. A mieink is kicsit tudásuk alatt teljesítettek, de tényleg nem történt más, mint hogy néhány álmodozó aki már azt hihette, hogy idén akár bajnok is lehet a Liverpool kénytelen volt rádöbbenni, hogy ez nincs így. Ellenben a top4 álomról nem kell letenni, hiszen klasszisokkal nem volt jobb az Arsenal. Jelenleg 20 ponttal a 3. helyen állunk, igaz csak 3 pont a különbség a 2-8 között. Tegye fel a kezét aki nem írta volna alá ezt a 10 fordulóra a szezon előtt. A meccset meg lehet fogalmazni úgy is, hogy az a csapat nyert amelyik ki tudta használni a másik hibáit. Úgy is, hogy az akinek megvolt a szerencséje. Egy vereség után mindig megy a felelős keresés, hogy ki rontotta el, kinek kell a fejét venni. Főleg akkor mikor sokan gondolták úgy, hogy a Dortmund és Chelsea vereség valamint az Arsenal hétközi kupameccse miatt most van itt a lehetőség. Felelőst mindig könnyű találni, ma elég sokan hibáztak. De ennek ellenére nem tudok igazán kiakadt és elégedetlen lenni. Még egy megjegyzés igazat kell adnom a kollégáknak vesztes Liverpool meccs újranézését még az ellenségeimnek sem kívánnám.
Tudom (azaz remélem), hogy van olyan az olvasók közül, akinek ismerős a cím, ami egyáltalán nem véletlen, ezt a posztot valahol kifejezetten a Mi maradt a csillogásból folytatásaként tudom csak elképzelni, és ezért is stoppoltam már le a szerkesztőségen belül egy hete. Többször átolvastam a művem, egyrészt mert – ciki vagy nem bevallani – kifejezetten tetszik, másrészt, mert el se hiszem, mekkorát fordult a világ azóta, és mégis ugyanott tartunk. Mekkora fordulat, hogy a valószínűsíthető BL-lemaradók mezőnyéből (akkor ugye még az Arsenal nem állt kifejezetten a helyzet magaslatán, sőt) cirka fél év alatt két olyan csapat lett, akik a bajnokság negyedénél stabil dobogósok már 2 hónapja, ugyanakkor simán lőtávolban vannak egymáshoz képest, akárcsak tavaly.
…mondta az NBC kommentátora amikor Sturridge is meglőtte végre a jól megérdemelt gólját, és visszaállította a háromgólos különbséget. És igen, az SAS megint megcsinálta. De mindig meg fogja? Máté a beharangjában említette a csapat fejsúlyosságát, ami még a meccs előtt ütött szöget a fejemben, mert azért erősen túlzónak tartottam, hogy 2 embertől függ a csapat, de a meccs alkalmat adott arra, hogy érdemben vitába szálljak a kijelentéssel. Ha nem is az igazságtartalmával, de a végkövetkeztetéssel mindenképp.
A szombat délutáni meccs a West Brom ellen nehéz lesz, pokoli nehéz. No nem azért, mert világverő alakulat lenne a kisebbik, legkisebb – sosem tudom – birminghami csapat, hanem azért mert mindig nehéz azt a meccset behúzni, ahol nyerni kellene. A PL biztos, hogy a leggazdagabb liga, szerintem a legnehezebb is, igazán rossz csapat kevés van, hiszen bármelyik legtöbb olasz, spanyol, francia stb. kiscsapat középcsapat megirigyelné a PL kieső jelöltek keretét, de most nem is erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy egyszerű sablonizálással, ‘Milyen volna nyerni’ alapján 4 kategóriát lehet kialakítani: 1.: kötelező győzelem 2.: illene nyerni 3.: jó lenne nyerni 4.: bravúr győzelem. Az első és az utolsó kategória egyértelmű. Az elsőbe tartozik a Crystal Palace, Sunderland, Cardiff és a Norwich az utolsóba a top6 többi tagja. A maradék két kategóriánál nincsenek igazán éles határok és sokat lehet vitatkozni, hogy melyik meccs hova tartozik, de mondjuk a 3. alá esik a Soton és az Everton a 2. alá a Hull meg a Fulham elleni találkozó. A mostani csörte talán a 2. kategóriába esik, de mindenesetre nem lesz könnyű, ami tuti, hogy a tabella végső állását az első 3 kategória elleni eredmények határozzák meg, aki minél több pontot szerzi meg ezeken a találkozókon az annál előrébb végez. Kiemelten fontos ezen csapatok elleni hazai találkozók, ahol aztán tényleg nem szabadna sok pontot hullajtani.
A válogatott mérkőzések után jellemző csapatunkra, hogy visszafogott teljesítményt nyújtva abszolválja az aktuális bajnokit. Most se történt ez másképp, ez a meccs volt idén a második, ahol nem csak az újonnan felvett reaktív stílus, de komoly taktikai hiba is megágyazott a nem túl fényes eredménynek, ráadsul most a Southampton elleni meccsel ellentétben egy nagyon simán verhető ellenféllel szemben.
Újpalotán? Két hét fociszünet után ez a mindenkit leginkább foglalkoztató kérdés. Szerintem tudjátok, hogy én nagyon nem szeretem a válogatott szüneteket, hiszen ilyenkor Melwoodról a szélrózsa minden irányában szétszélednek a srácok a jó ég tudja milyen edzés módszerek, taktikák, játékstílusok és táplálkozási körülmények közé. Míg otthon tizenéves suhancokkal kell feltölteni a létszámot csak, hogy edzést lehessen tartani. Áhh, nem is akarok ennél jobban most belemenni. Az viszont biztos, hogy az ilyen hosszú szünetek után elég vegyes képet szokott mutatni a csapat és sűrűn fordulnak ilyenkor elő vereségek. Nem is csoda, hiszen most is két napja (csütörtök, péntek) – lényegesen kevesebb, mint egy hétközi kupa meccs után – van a szakmai stábnak összehangolni a keretet és kialakítani a taktikát a szarkák ellen… mivel nekik kicsit kevesebb válogatottjuk van, ezért ez akár döntő faktor is lehet a meccsen.
A palack elleni meccsnek is úgy vághattunk neki, hogy a győzelem nem
csak valószínű, de a Sunderland elleni meccshez hasonlóan egyenesen
kötelező.
Ebből a szempontból nem is okoztak csalódást a srácaink, a meccs kimenetele igazából egy percig sem volt kétséges, mégsem lehetünk teljesen elégedettek.
Vagy mégis? Le a fanyalgókkal, akik a kákán is csomót keresnek? Nézzük a reklám hajtás után.
Kihagyhatatlan ziccer. Már a nyitókép is az, hát még maga a meccs. Bár míg én a képpel csak egy lassan becsorgó potyát tudok lőni, addig McAllister az összefoglalóban beteljesítheti majd a név végzetét. Na nézzük mit kell tudnunk, hogy kegyetlenül beverhesse majd.