“Everything ready for tomorrow. Come on Reds.” – jelentette ki tegnap Lucas Twitteren. És egyet kell értenünk vele: nagyon régen éreztük már, hogy ennyire rendben lenne a csapat. A 2011/2012-es szezont ráadásul hazai pályán kezdjük, egyik kedvenc ellenfelünk, a Sunderland ellen. Mit kérhetünk még? Mondjuk egy győzelmet.
Durván három nap és elindul a Premier League 2011/2012 szezonja, ezért mi is megkérdezzük most magunktól, mégis mit akarnánk látni csapatunktól. Hisz mindig van valami különleges ebben az időszakban: a gyepek még nincsenek kitaposva, az arcok kisimultak a nyári pihenő után, mindenki reménykedik. Mire vagy tehát képes, Liverpool?
Ezt fogjuk nézni a 2011/2012-es idényben, pontosabban ilyen sorrendben: hajtás után a jövő évi menetrend. Az Arsenalt megint augusztusban kaptuk meg, az Everton és a United meg – úgy tűnik – szeretnek együtt mozogni. A májusi Chelsea a rossz emlékű 2010-es találkozást juttatja eszünkbe, de idén remélhetőleg más eredmény születik itt is. Az időpontokat még nem kell készpénznek venni, a közvetítések miatt még történhetnek apróbb változások.
A 2010/2011-es szezon tehát véget ért, vereséggel, de nyugtasson minket a tudat: egy győzelem is kevés lett volna az Európa Ligához. Peche volt a csapatnak, a máskor befelé pattanó labdákat most szögletre mentették, a a 12. percben cserélni kellett -és még Joe Cole helyett is dolgozni kellett. Hajtás után a szezon utolsó elemzése következik.
Az előző vasárnap elszenvedett vereséggel egy olyan ritka utolsó forduló tanúi lehetünk majd, aminek komoly tétje van a Liverpool számára: EL vagy nem EL, ez itt a kérdés. Hajtás után osztunk és szorzunk a Liverpoolt illetően, meg kicsit sajnálkozunk azon, hogy sikerült a célegyeneseben magunk alá csinálni.
Sajnáltam, hogy anfieldi debütálásom emlékét elhomályosította a csapat veresége. Egyik szemem sírt, a másik nevetett: a lesújtó eredmény ellenére fantasztikus élmény volt ott lenni, 42 000 emberrel énekelni az YNWÁ-t, együtt ócsárolni Webbet, és együtt fogni a fejeket minden kihagyott helyzet után.
Persze meg se érdemeltük a szezon egészét, na meg a mai teljesítményünket tekintve – otthon nem voltunk képesek gólt rúgni, ez bárki ellen szégyen – de tény, hogy a kopasz varázsfuvolája nagyon megkönnyítette a Spurs dolgát. Összesen nem fogok egy bekezdésnyit bírózni, mert nem ez döntött, de még mindig csodálkozom rajta, hogy ez az ember vb-döntőt vezethetett . Már Pierluigi Collina is olyan messze volt Puhl Sándortól, mint Dirty Takács Tamás John Lee Hookertől, de ezt a távolságot a végtelennel megszorozva és az örökkévalóságba helyezve sem láthatjuk meg teljes egészében azt a lemaradást, ami a gagyi rendőrt különbözteti meg elődeitől.
Nemsokára nekivágok a városnak, megfelelő előzetes ezért csak Donnellytől várható. De mivel nem ígérte magát biztosra (én meg délelőtt megnézem Liverpoolt, utána egyből megyek ki), úgy gondoltam a reggeli eszmélés (8:40) perceit kihasználva írok egy beharangozót. Hajtás után pár kép, és a jóslatok.
A tegnappal egyszerűen nem tudunk mit kezdeni: amit tegnap produkált a csapat, arra utoljára valahol a Real-United-Villa tengely alkalmával volt példa. Ez sexy football volt a javából. És még csak kiemelkedő egyéni teljesítményekről sem beszélünk: ez a Liverpool mint csapat mutatta meg, hogy Hodgson volt rossz edző, nem a keret gyenge. Hajtás után megpróbáljuk felkanalazni az állunk és valamit használhatót írni erről a csodáról.