vörösfonat
Semmiképpen sem jó így kezdeni, de mindent helyre lehet még hozni, eredményt és játékot egyaránt – nagyjából így foglalható össze a tegnap délutáni West Brom – Liverpool, amin szokatlanul nagy hülyeségeket csináltunk, és mentálisan bizonyultunk gyengének.
„Na ott megy el a meccs…”
Jó végre három hónap után egy PL-meccs felvezetőjét írni, jó, hogy ma elrajtol a 2012/2013-as idény. Ugyanakkor a Liverpool szempontjából nem különleges ez a mai meccs, pontosabban nem különlegesebb, mint bármely más találkozó: ahogy azt már sokszor elmondtuk, egy teljesen új klubot építünk, új csapatot, új rendszert új arcokkal és új managerrel. Ebben az óriási kirakósban eltörpül majd egy-egy mérkőzés.
Komoly meglepetést okozott ez a tegnapi mérkőzés, hiszen egy félig-meddig működőképesre tákolt Liverpool helyett Rodgers tegnap már a nagyközönségnek szánt demoverziót adta ki, jelezvén a világnak, mire is gondolt a csapat jövőbeni játékát illetően. Gyors passzok, kreativitásban tocsogó összjáték és fullasztó labdafölény – ilyen lesz a jövő Liverpoolja. Reméljük.
Nem visszük túlzásba ezt a mai beharangozót sem, pontosan annyi energiát szánunk rá, mint amennyit a Liverpoolnak kell fektetnie ebbe a találkozóba. BR első hazai meccsétől nem várunk (nem is várhatunk) sokkal többet, mint a felkészülési időszak eddigi találkozóitól: építünk, csiszolunk, igazítunk, néhol pedig baltával faragunk – mert van mit.
Valószínűleg az járt a legjobban tegnap este, aki egy jól sikerült randit követően, alapjáraton happyn nézte meg otthon a végeredményt és nyugtázta a történteket. Jóval rosszabbul érezhettek magukat ennél azok, akik végignézték az FC Gomel – Liverpoolt, ami kevés örömtelit nyújtott azon a tényen túl, hogy Brendan Rodgers 1:0-s idegenbeli győzelmet hozott le első tétmeccsén. Bágyadtság, kérdőjelekkel teli középpálya, pár reményteli részlet és mindenekelőtt szerencse jellemezte a beloruszi másfél órát.
Úgy hívják őket, hogy FC Gomel. Első gondolatra talán egy feltörekvő dél-amerikai klub, vagy egy főleg pénzmosási szándékokkal összeverbuvált svájci középcsapat ugorhat be erről a névről. Egyik sem talált. Az FC Gomel Fehéroroszországból érkezik, javarészt helyiek és oroszok alkotják, a 3-4. hely környékén szoktak végezni a beloruszi Premier League-ben, nyaranta mennek egy-két kört az európai kupaselejtezőkön, illetve valami labdát tartó kecskeszerűség a logójuk, várfallal. Az Európa Liga selejtezők harmadik szakaszába egy macedón csapat 2-1-es legyőzésével jutottak, így értek a Liverpoolig. Nehéz volna bármit mondani róluk azon túl, hogy nem kéne problémát okozniuk nekünk.
Ma délelőtt kisorsolták a 2012/2013-as idény párosításait, jövőre ebből és ilyen sorrendben kell kihoznunk valami használhatót. Augusztusban fogadjuk a Cityt, szeptemberben pedig az Arsenal és a United jön hozzánk. November és január tűnik még húzósnak, de összességében elég kiegyensúlyozott lett a beosztásunk. A PL három új szereplője a Reading, a Southampton és az egy év kihagyással visszatérő West Ham lesznek.
Sokszor megesett már, hogy lemaradtam, le kellett maradnom egy-egy meccs első vagy utolsó tíz percéről, de az viszonylag ritkán történt meg, hogy ezt majdnem szívesen tettem. Tegnap viszont már nemcsak én, de egy egész klub kívánta, bárcsak előrepörgethetné pár perccel az idő kerekét, s véget vethetne ennek az idénynek.
90 perc és vége a 2011/2012-es borzalmaknak. De még mielőtt végleg magunk mögött hagynánk ezt az alaphangon is feledhető évet, utoljára tehetünk valami szépet: miközben mások olyan hiábavaló dolgokért küzdenek mint a PL-cím, a BL-indulás vagy épp a túlélés, a Liverpool megnyerhet egy sokkal fontosabb harcot.