of Liverpool defending. BR lassan 3 éves regnálása alatt most először van az a furcsa helyzet, hogy a védekezésünk a jó és ez hozza az…
Lehet bírózni, shelveyzni, carrázni, angol középcsapatozni. Nincs az a negatív hozzáállás, amit ne tudnánk felmutatni ennyi év tömör frusztráció után. Illetve persze, azt is lehet mondani, hogy ne örüljünk már akkor, amikor egy Zenit ellen kiesünk egy EL 32-ből, hát hova süllyedt a csapat? A 3:1-es győzelemmel, és így idegenben rúgott gólos kihullással zárult Európa Liga búcsúnk azonban kilépett a foci megszokott kereteiből: olyan küzdőszellemet és feltámadást hozott, amire minden Liverpool szurkoló a legmesszemenőbbekig büszke lehet. Ez a meccs egy kategóriában van a Chelsea 4:4-gyel és Isztambullal, így másodlagos, hogy teljes spektrumában sikert vagy kudarcot hozott-e végül.
A Liverpool ma este játszhat utoljára ebben az Európa Liga szezonban, ez lehet az öreg Carragher utolsó Európai estéje az Anfielden. Nem lesz még egy ilyen fontosságú meccs a szezonban, amely sokak szemében eldönti a szezon sikerességét. Ezek fényében a 2004-2009-s időszak európai estjének hangulatában bízunk csakúgy, mint a kapitány.
Annyira rossz rendre ugyanazt átélni. Annyira rossz újra és újra végignézni a Liverpoolt, amint veszélyes helyzetek garmadáját hagyja ki, és ahogy kihagyhatatlannak tűnőkből is mellé gurít meccsenként párat. Annyira rossz nézni, ahogy a harcedzett védőink néhány perces leblokkolásából többször több gólt kap a csapat. Annyira rossz a karba tett kezű Rodgerst, a fáradt és kicsit hitehagyott Suarezt, a nagyon fáradt és nagyon hitehagyott Gerrardot bámulni a képernyőn hétről hétre. Annyira rossz állandóan késleltetni a verdiktet új edző és új igazolások felett. Annyira rossz félve nézni a védekező középpályára, és annyira rossz folyamatosan csóválni a fejet, amikor kikerül a szélre a labda. Annyira rossz nézni, ahogyan pár év alatt kiment az a spiritusz a Liverpoolból, ami miatt megszerettük. Annyira rossz azt érezni, hogy mindig csak az indokolatlan optimizmusunkban, meg a „Hosszútávon beérik!” dumákban bízhatunk, lassacskán három éve.
A nagy csapatok (definíció: a keret alapján nyerhetnek kupákat és szerepelhetnek elöl a bajnokságukban, plusz töri) szezonjában van egy pont a tél vége – tavasz eleje környékén, amikor egyik pillanatról a másikra kirajzolódnak az idény sikerességének a keretei. Amikor már nincsenek „várjunk amíg!” pontok, hanem kitűnik néhány meccs a naptárból, melyek kimenetelei nagyrészt el is döntik az éves siker vagy sikertelenség kérdését. Kedvelt Mersey menti egyesületünk számára viszonylag korán és elég húsba vágóan jött idén ez a pillanat. A hőn áhított visszajutás a BL-be a West Brom zakóval gyakorlatilag elúszott, az angol kupákból pár kellemes kör után sima kiesések jöttek, miközben a bajnokságban az eredményességet tekintve ugyanaz a küszködés megy, mint 12 hónappal ezelőtt. Egy mentőöv maradt a Rodgers csapat számára, mégpedig az Európa Liga – ott pedig elsőként a Zenit.
Arra a forgatókönyvre még a Monty Python tagok is csak elismerően csettinthetnek, amellyel a Liverpool továbbjutott az Európa Liga csoportköréből. De mi szeretünk így damilszálon továbbjutni a csoportkörökből, a 2004/05-ös BL kiírásban is ezt tettük, aztán tudjuk mi lett. Most nem tudjuk még mi lesz, de ami volt, azon inkább csak röhögjünk egyet és örüljünk annak az irracionális ténynek, hogy csoportelsők lettünk.
Az Európa Liga egy vicc. Konkrétan nincs semmi értelme annak, hogy a keretünket lefárasszuk a hétközi utazgatásokkal, kulcsjátékosokat szerepeltessünk egy olyan ügy érdekében, ami nem sokat tesz hozzá a klub jelenéhez. Extra meccsek kerülnek a lábakba, extra lábak kerülhetnek a kórházba majd a rehab központba, s bár az Anfieldet mindig megtöltjük az átlag 24 fontos jegyekkel, 3*24*40.000 fontból Joe Cole-t is csak 8 hónapig tudjuk fizetni. Tény, jönnek még hozzá a broadcast- és merchandising-jogokból befolyó pénzek (ez se túl sok), meg a győzelmekből annyi, amennyiből a csapat utazását tudjuk fedezni, de ezért kockáztassuk a keretünk kulcstagjainak épségét és a szezonbeli szereplésünket? Nulla haszonért miért éri meg ezt az egész bohóckodást csinálni, van ennek bármi értelme?