A Tottenham hosszú ideig lenézett csapat volt elsősorban a 90-es években. Persze ma már (vagy 10 éve) nem azok, hiába szeretnénk rájuk így tekinteni. Ők az a bosszantó csapat, amelyik olyan stratégiával, olyan játékstílussal sikeresebb, mint amivel mi szeretnénk sikeresek lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bennem is – ahogyan a szurkolótáborban is – vegyes érzések, gondolatok keveregnek Mané leigazolása kapcsán. A bemutató poszt elsősorban erről és nem magáról Manéról fog szólni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megboldogult Sipi bácsi szajkózott valami hasonlót, csak bringás hasonlatban – már ha van rajtam kívül bárki, aki képes volt a nyári vakációiból rendszeresen 3 hetet arra elcseszerinteni, hogy sárga napraforgókat bámuljon a tévében órahosszakat nap, mint nap Tour de Franc(e) néven az öreg cangás anekdotáit hallgatva. No de foci. Most akkor hogy is van ez a 3 és fél nap mizéria? Számít-e bármit, hogy beleállunk Angliában a bajnokság mellett 3 kupába, vagy tényleg csak NBA-s embereket kéne soccer-specializálni, és minden jó lenne? Ilyesmiket nézegetünk a FAntasztikus West Ham visszavágónk felvezetéseként. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mai találkozó meglátásom szerint három részből állt. Az első kettő rész oktatófilmbe illő, a harmadik rész az sok minden volt, csak nem meccs. A meccs első része az arról szólt, hogyan törjük fel az Ikaruszt, ezt a részt megnyertük 1-0-ra. A második rövid meccs arról szólt, mit csináljunk egy már támadni akaró ellenfél ellen, ezt a részt megnyertük 1-0-ra. A harmadik rész a “77 perc” utáni részt, ezt nem tudom és nem is akarom foci meccsnek értelmezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ezt sem írhattam még le: új nap, új meccs, új kommentfogó és új csapat. A tegnapi nap után fiaink megint mozognak egyet délután 17:00-tól. Azonban a tegnapi Minyon, Clyne, Skrtel, Lovren, Milner, Hendrson, Coutinho, Lallana, Ibe, Ings féle csapat után várhatóan teljesen mások fognak mozogni egyet. Ma egy ilyesmi várható: Bogdán, Illori?, Touré, Sakho, Moreno, Lucas, Allen, Can, Markovics, Benteke, Firmino mondjuk utóbbi kettő kapcsán kérdéses, hogy mennyit lesznek pályán. Önmagában a két meccs, két nap két keret megszervezése reményt ad arra, hogy 2012-höz hasonlóan jelentős eltérések lehetnek a csütörtöki és a vasárnapi pályára lépők között a szezonban, hiszen mélység a legtöbb poszton megvan ehhez. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A sokkal barátibb és nézhetőbb időpontban délután 14:45 mérik össze fiaink erejüket a Maláj All Star nevezetű csapattal. Bébi tigris simogatós fotót sajnos nem találtam. A meccsel nem fogok foglalkozni, hanem helyette bemutatom a világ foci legnagyobb természetes szakadékát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hétfőn a dolgozóknak hosszú ebédszünete lesz, hiszen kedvenceink ekkor csapnak össze a helyi Adelaide United csapatával. A 3. sörmeccsünkkel nem akarok túl sokat foglalkozni. Az érdekessége az Adelaide-nek, hogy földön játszós csapat, már amennyire a volt Barca ifi edzőjükből és a volt Barcás technikai igazgatójukból Amorból ki lehet indulni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A gólszerzők kézfogása meccs előtt – forrás: liverpoolfc.com
Teljesen vállalható meccset hozott le a csapat a már bajnok Chelsea ellen, az eredménye egy megérdemelt pont lett. A meccs sem volt rossz (főleg az élénk második félidő), és bár végig érződött mindkét csapaton, hogy nem az életükért játszanak, azért nem volt egy langyos, érdektelen összecsapás. Rodgers továbbra sem tudott győzni a Chelsea és Mourinho ellen, de ez tegnap kevésbé volt lényeges. Magáról a meccsről viszonylag keveset írok, ellenben megpróbálom a dolgokat egy tágabb összefüggésrendszerben elhelyezni.
Henry és a siker szinonimák
Most, hogy a szezon érdemben véget ért – noha még van megszerezhető 18 pont és matematikai esély a TOP4-re, érezhetően egyre kevésbé érdeklődik az egyszeri Pool-szurkoló a következő bajnoki meccs iránt. Egyre többen kezdjük már most értékelni az évet, benne főleg Rodgers teljesítményét, latolgatva, hogy megy vagy marad, főleg, hogy régi kedvencünk, Klopp bejelentette távozását a Dortmundtól. Egy ilyen helyzetben felértékelődik, előtérbe kerül a manager főnöke (és itt természetesen nem Ayre-re gondol senki sem), a róla szóló információk, minden infomorzsa. Ennek szellemében a WBA elleni beharang is főként John W. Henryről és az FSG-ről szól, nagyon kevéssé az aktuális meccsről. (Különben is, kinek van kedve egy Pulis-csapatról írni?!)
Ma este lesz egy hazai meccsünk a Newcastle ellen, olyan helyzetben, amikor az egyszeri drukker megint kezd reménykedni a Citeh gyengélkedése miatt a Top4-ben. Felejtsük el: nem lesz meg. A maximum az, hogy közel kerülünk megint, reménykedünk megint és összetörik a szívünk megint. Egy kattintás ide a folytatáshoz….