Több meccs, mint kolbász

hatfield-foosball-meats

Megboldogult Sipi bácsi szajkózott valami hasonlót, csak bringás hasonlatban – már ha van rajtam kívül bárki, aki képes volt a nyári vakációiból rendszeresen 3 hetet arra elcseszerinteni, hogy sárga napraforgókat bámuljon a tévében órahosszakat nap, mint nap Tour de Franc(e) néven az öreg cangás anekdotáit hallgatva. No de foci. Most akkor hogy is van ez a 3 és fél nap mizéria? Számít-e bármit, hogy beleállunk Angliában a bajnokság mellett 3 kupába, vagy tényleg csak NBA-s embereket kéne soccer-specializálni, és minden jó lenne? Ilyesmiket nézegetünk a FAntasztikus West Ham visszavágónk felvezetéseként. Folytatás

Kupákról, legendákról

A mai múltidéző vendégposzttal lacko77 jelentkezik. A korábbi vendég írásokat a Ti írtátok nevű, nagy becsben tartott rovatunkban találjátok. Lehet és érdemes jelentkezni vendég írásokkal, még akkor is, ha nem minden fog megjelenni a Fonat hasábjain. Ezzel át is adom a szót.

„Az volt az álmom, hogy a világ legjobb futballistája leszek, de csúnyán elbuktam. Valójában én voltam a világ legjobb csapatának legrosszabb játékosa…El sem tudod képzelni, milyen szar voltam.”

Craig Johnston

Szerintem fontos, hogy ismerjük és értékeljük a múltat, és a Liverpoolnál ennek komoly hagyománya van. Elég csak ránézni a Kop zászlóira, meghallgatni a szurkolói énekeket, a múlt mindenhol jelen van. Úgy gondoltam, talán itt a Fonaton sem árt, ha néha felidézzük azt. Jöjjön hát egy olyan liverpooli legenda története, aki ugyan ötször volt bajnok, egyszer a BEK-et is megnyerte a csapattal, élete mérkőzésének mégis egy Everton elleni kupadöntőt tart.nyitokep

Folytatás

A meccset megnyertük…

A mai találkozó meglátásom szerint három részből állt. Az első kettő rész oktatófilmbe illő, a harmadik rész az sok minden volt, csak nem meccs. A meccs első része az arról szólt, hogyan törjük fel az Ikaruszt, ezt a részt megnyertük 1-0-ra. A második rövid meccs arról szólt, mit csináljunk egy már támadni akaró ellenfél ellen, ezt a részt megnyertük 1-0-ra. A harmadik rész a “77 perc” utáni részt, ezt nem tudom és nem is akarom foci meccsnek értelmezni. Folytatás

Sammy bácsi fogatlan macskái

1805

Ha valaki lemaradt volna a nyár egyik slágeréről, Mister Allardyce-t, a modern angol futball alfáját – definíció szerint így Pulis az omega (gyöngyhajú lány) – a fekete macskáknak sikerült a zsákba betenni. Hajtás után erről a kiváló kapcsolatról, Big Samet gyönyörködtető futballfelfogásáról és végül még egy kis jegyüzéres miafaszomról is olvashattok. Mintegy beharangozván ezt az érdekfeszítőnek ígérkező ZS-kategóriás mérkőzést a sorozatérdektelen 8. és a sima kieső között, ahol a legizgalmasabb momentum a 77. fontban percben lesz. Folytatás

Még 14

Teljesen felesleges és időt pazarló 90 perc, ami a bajnokságban vár még ránk. 1260 búvalbaszott minutum, amihez kötelező lesz leülnünk, végig kell néznünk, hogy a végén ez határozza meg, hogy hogy milyen szám lesz a Liverpool neve mellett, valahol a 7 és a 12 között. Azért februárban nem jól van ez így.

Folytatás

Rókalyuk

Így hívták hivatalosan a kedvenc kocsmámat a gimnázium közelében, bár mi a fölötte kifüggesztett tábla miatt csak Sport1-nek hívtuk. Őszinte hely volt, igazi késdobáló miliő lengte be, balhéba azonban sosem futottunk ott bele, viszont mindig azt kaptuk, amire számítottunk. Az 5-4-es dráma után újra a Premier League küzdelmeiben találjuk magunkat, ráadásul a még kipukkadásra váró Leicesterhez megyünk vendégjátékra, egy, az előbb említett műintézményhez hasonlóan őszinte helyre. Ahhoz a Leicesterhez, akiknek azon kívül, hogy nagyon idegesítő leírni a nevüket, vezetik a bajnokságot. Stílusuk nem változott a legutolsó, karácsonyi találkozásunk óta, formájuk pedig pont megüti a legkevésbé szar címet, így joggal elsők.

Folytatás

Deadline day sokadik

babelcopter

Beléptünk az utolsó 24 órába, amikor még lehet igazolni a szigetre a téli átigazolási ablakban. Az elmúlt évekhez hasonlóan eseménytelen volt eddig a téli ablakunk, az utolsó géppuska ropogás így télen a Studge-Cou páros érkezésével volt, ám inkább reménykeltő kockázatos igazolásként érkeztek és nem a navégreamarqueemegjött életérzést erősítették. Eddig egy szerb fiúcska nézett be egy aláírásra és érkezett egy colos box-to-box védő kölcsönbe. Folytatás

Nem fáj ez senkinek

Nekem nem, neked sem, McAllisternek sem, meg a komplet B-ligának sem. Teixeirának a térde mondjuk pont fájhat, meg Allen áldozatai is kellemetlen szövegkörnyezetben emlegetik a nevét holnap reggel, de ezen kívül a meccsnek nincs vesztese. Nem is rossz, persze nem is jó, de legalább nem rossz.

Folytatás

Kalapáccsal faszöget


Rögtön azután, hogy fiaink sikeresen kipihenték magukat a Stoke elleni 120 perc alatt, nem telhet el nap anélkül, hogy ne játszanánk egy újabb, az egész szezon szempontjából sorsdöntő meccset. Pontosan, a West Ham ellen fogunk mikiegerezni. Ja nem, az most volt, akkor Intertotó-kupázni. Az meg megszűnt. Várjatok, nem jut eszembe, mi a FAszom ez? Hopp, azt hiszem megérkeztünk.


Folytatás

Fémért megyünk élesbe

Újra nemesfém kerülhet az anfieldi MÉH-be! Kedden este sokak rejtett vágya (no pun intended) teljesült azzal, hogy egy hamisítatlan szar meccset végigszenvedve, kiszurkolva, kiizzadva, szétlőve újra a Wembleybe megy a Liverpool egy késő téli teltházas haknira. Öröm és boldogság pillanatai ezek, talán még a legvérmesebbek is megfeledkeznek most a tapírfaszindexről. 1959 óta először nyert a Stoke az Anfielden, #kinemszarjale?

Folytatás