Vagy bármelyik, eurépa egyik felsőbb polcán egerésző nagycsapat. Ilyen érzésem van most, mintha mi is azok lennénk egy kicsit. Nyilván a neheze a bajorságnak az, hogy mindig, minden évben, évtizedeken át ott kell maradni és nem lehetnek komoly megingások, mi meg csak most ismerkedünk ezzel a szereppel. Újra.
Az őszi nehézségeink elején vagyunk. Itt, ha nem lenne világos a sűrű menetrend és az egymás utáni nehéz ellenfelek elleni meccsek sorozatára gondolok. A mai ellenfél a párizsi olajos csapat a BL halálcsoport első fordulójában. Nézzük is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy Spurs-meccstől mindig nagyon lehet félni, lehetnek ők és mi is bármilyen formában, lényegében egy érmét is feldobhatunk a meccsek előtt, kábé hasonló sikerrátát tudnánk felmutatni mindkét csapat mellett. Nem vagyunk egymás nemezisei, egyszerűen csak két hosszú építkezés útján felépített erős csapat, de talán épp emiatt lehet félni minden egyes meccsünktől, hogy most vajon a bot melyik végén végzünk majd. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Liverpool dicső 2017-18-as szezonjának elég fixen meghatározható a mélypontja: október 22-én volt az. 4:1-re vert akkor minket a Tottenham úgy, hogy gyakorlatilag hozzá se tudtunk szagolni a meccshez, a védelem Hodgson-kori romokban bolyongott, Lovren pedig elérte azt a szakmai bravúrt, hogy 31 perc után le kellett cserélni. Más most a helyzet mindkét oldalon, és papíron egyértelműen nekünk kedveztek azóta a szelek, de a rossz emlékek attól még elevenen élnek bennünk. Reméljük csak szombat estig. Pool – Spurs beharang.
Guthmate kollégával nekimentünk a hamis kilences posztnak, illetve a saját hamis kilencesünknek, Bobbynak. Hideg elemózsiát és ebben a melegben megfelelő mennyiségű folyadékot tessék biztosítani, következik a nagy false9 poszt.
Nem annyira fekszenek nekünk ezek a szombat kora délutáni meccsek. Tavaly 1 győzelem, 5 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg, ennek kontextusában elég szép dolog, hogy ezen az árnyékon sikerült átlépni. Mert győztünk, négy meccsből négy győzelem, de a „nagycsapatok akkor is nyernek, ha nem játszanak jól” kitétel elég szokatlan számunkra, különösen, mert a Leicester Liverpoolabb volt a Liverpoolnál, de szerencsére nem csak őket, de kicsit abszurd módon magunkat is sikerült megverni, a jó irányba. Haver, ez mennyire ilyen újhullámos futball filozófus coelho szövegnek hangzott, basszon meg a pék.
Vonzódom hozzá. Cseles lány. Karak is megmondta, pedig ennyire konkrétan még nem is ismerte. De az öreg bármennyire is fantasztikusan vegzált élete volt az akkori erdőben, ő is érzett valamit a kelta levegőben. Aztán ez a rókalány elejtette Tást. Hihetetlen én mióta kergettem és kergetem most is, neki csak úgy sikerült első ugrásból. Irigy vagyok. A kis Vuk irigy. Vörös a szőröm, vörös a csajom, és sárga az elmém. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem ez volt a Liverpooltól a szezon meccse, de fontos és megérdemelt győzelem volt. A csapat élt azzal, amit az ellen engedett. Ez pedig elég volt a győzelemhez, így a karaván haladhat és lehet koncentrálni a következő összecsapásra, mielőtt a srácok elmennének a válogatottakkal lötyögni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagyon magabiztosan vettük a második lépcsőjét a bajnokságnak. Mindkét csapat taktikája nyitott könyv volt a meccs előtt, ennek megfelelően alakult a meccs is. Védelmünk Van Dijkkal és Alissonnal remekül teljesített, nagyon fontos győzelem ez, mivel se könnyű nem volt, se szép. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
