Begördült a busz a szálloda elé, a csapat a folyosón várja a liftet, ahogy az szokás itt tartják meg a névsort, innen már nem lehet elhagyni senkit. Fontos meccs a mai, korábban indulnak, mint szokás, sok lesz a füst és a sör az utcákon. Nápolyból jönnek a vendégek, és nagy valószínűséggel csak az egyik csapat harcolja ki a tavaszi Bajnokok Ligája szereplést. Nincs két egyforma figura a táblán, mindenki máshogyan néz szembe az estével legbelül, egyedül.
A mindjárt kezdődő meccsen az idén jól menő Bournemouth csapatához látogat csapatunk. Az őszi szezon egyik, ha nem a legfontosabb meccse előtt, hiszen a sorsdöntő jelző kicsit erős túlzás lenne a Napoli meccsre, de az biztos, hogy az idei európai szezonunk sorsa azon a meccsen fog eldőlni. Ennek megfelelően a hangsúlynak nem a mai meccsen kell lennie. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A téli kemotoxos légy tánc kezdetén egy feldolgozó üzem leépítés előtt álló alkalmazottai fogadtak minket, hogy megkoszorúzzuk Ragnar királyunk múlt szezonbeli hódítására állított emlékművét. Hála Ramszesznek igen sima lett a végeredmény, de sokkal több meló volt ebben, mint szinte bármelyik idei meccsünkben. Végre előadtuk makulátlanul a tervet, amibe kétszer belebuktunk idén a BL-ben. Meg persze Milner akció gól.
/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/62632368/1068836178.jpg.0.jpg?resize=584%2C389&ssl=1)
A Burnley vezetősége, így lassan féltávnál érdekes dilemma előtt áll és nagyon kíváncsi vagyok, milyen stratégiai döntést fognak meghozni. Az evidens, hogy a csapat idén pocsékul szerepel eddig. A 14 forduló alatt összekalapolt 9 pont édeskevés és ezzel bizony kieső helyen állnak, a középmezőnytől már most szép nagy távolságban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Divock Origi. Köszönöm a lehetőséget, tartsanak velünk a jövő héten is, ennyit szerettem volna csak mondani, minden más felesleges. Városi rangadót nyerni hosszabbításban, elég sok karma pont lett most itt ellőve erre a varázslatra, de kurvára megérte. Ennyi, nincs miről többet beszélni.
Minden szempontból csúnyán zárult az idei idegenbeli BL őszünk. Három túra a szigeten kívülre, három vereség és egy gól tizenegyesből, minimális kapura lövéssel. Erős kontraszt ez a tavaszi menetelésünkhöz képest, de az igazi kontraszt a nápolyi, fehérvári és párizsi utak és a PL meccseink eredményessége között van. A felfogás igen hasonló, és évek óta megfigyelhető a liverpooli őszökben. Ettől még fájó pofon volt, hogy Tuchel a Klopp Buksics Kraw playbookkal vert minket az első 25 percben, amivel tarkón vertük tavasszal a pulcsis kopaszt és bilikék naszádját. Előbb ez, aztán persze Everton beharang is Gringowtól.
Mindig ezeket a meccseket vártuk. A nagyok ellenit, a nehezet, a lehetetlen küldetést. Mert mi voltunk ilyen kicsik, vagyis inkább a közepesen nagyok, és a mi sokat futó, alázatos játékunk, a gyors szélsőink okozta permanens kontraveszély miatt mindig jól jött valaki, aki több dollárból lett összerakva.
Általában szoktam jegyzetelni. Mikor a 30. perc környékén kiírták azt a 0 kaput találó lövés statisztikát, akkor megfogtam a pennát és megindítottam a nyaki vénám felé. Mielőtt célba ért volna, azért lejegyeztem, hogy A) én is annyit írok bassza meg kiharangnak, mint Máté, B) tavaly ilyenkor remegtem a fellációtól, nem pedig ilyen töppedt fütykössel ásítoztam, C) ha ezen az ennyire elbaszott Watford-meccsen is 3 ponttal megyünk haza, akkor nem értek a futballhoz, és D) B) baszd meg, de tényleg, már fröcsögött is lassan. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma délután csapatunk az idei egyik jól szereplő kiscsapattal a Watforddal találkozik. Ezzel kezdetét veszi a válogatott szünet utáni megerőltetett menet, hiszen az új évig heti két meccsel fogunk dübörögni. Remek felvezetése lesz ez a mai összecsapás a nagy menetelésnek. Most fog elvállni, hogy mennyire is jó a rotációnk és mennyire lehetnek nagyok a reményeink. Addig is maradjunk annyiban, hogy jól állunk, de a PL szoros sokszereplős versenyében még bármi lehet. Azt hiszem a közhely szótárból ennyi elég is lesz. Mané hosszabbítása addig is örömmel tölthet el minket.
