Utolsó meccsek

 

Elérkeztünk hát egy ellentmondásos, kevésszer emelkedett, többször ködös szezon utolsó meccséhez. Úgy tűnik, hogy a nagy tavaszi kilábalás szemvényvesztés volt csupán: bár elég sokáig lett volna esély, hogy a top4 közelébe kerüljünk, ennek az utolsó pár meccsnek már tényleg semmi értelme nem maradt.

Folytatás

A hűség sarcai #1 – Szezon

Gringow nickű firkászunk – polgári nevén Kollár Dániel – a poolbloggerség mellett sporttól független prózai írásokban is szokott utazni, mostanság egyre többet. Ezeknek a megtalálásában a Google tud segíteni azoknak, akiket érdekel, mi nem spameljük be ide őket. Dani most arra gondolt, hogy indít egy olyan, hangzatos kifejezéssel élve irodalmi sorozatot a Fonaton, ami két lépéssel hátrébb áll a csapat és a sportág aktualitásaitól, és a szurkolói életérzésben, lélekben próbál kotorászni kicsit. Ennek a sorozatnak A hűség sarcai a címe, és havonta – kéthavonta fog jönni egy rész belőle, majd ahogy alakul. Itt van az első szösszenet, Szezon címmel.

tűz Folytatás

One man show

Nagyon ódzkodtam ettől a beharangtól, amikor rájöttem hogy szabad a péntek délutánom, így muszáj elhoznom ezt a beharangot úgy, hogy a többiek vállaltak helyettem is pár hétig így a szorgalmi időszak végén. Mondjuk kicsit még mindig ódzkodom, mert lehetetlen ennek a posztnak úgy nekiállni, hogy egy Palace elleni hazai meccs, igen, nézzük milyen jó edző Pardew, satöbbi. Mert igen, a Newcastle-t ugyan nem tudta visszajuttatni odáig, mint amikor visszajutottak a PL-be, de mennyire látszik hogy ő volt a beton a szarban és nem fordítva.

Na ez az amit most nem fogunk csinálni. Ez nem egy ilyen meccs. Folytatás

Hard facts 1. – egy összefoglaló apropóján

A gólszerzők kézfogása meccs előtt – forrás: liverpoolfc.com

Teljesen vállalható meccset hozott le a csapat a már bajnok Chelsea ellen, az eredménye egy megérdemelt pont lett. A meccs sem volt rossz (főleg az élénk második félidő), és bár végig érződött mindkét csapaton, hogy nem az életükért játszanak, azért nem volt egy langyos, érdektelen összecsapás. Rodgers továbbra sem tudott győzni a Chelsea és Mourinho ellen, de ez tegnap kevésbé volt lényeges. Magáról a meccsről viszonylag keveset írok, ellenben megpróbálom a dolgokat egy tágabb összefüggésrendszerben elhelyezni.

Folytatás

Ismétlések unalma 2.0

0461__5910__arrive_for_qpr_01_513X307Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a mai meccsen végig az ezt már láttuk érzésem volt. Viszont ez az érzés, meg ez a hangulat több rétegében előjött a mai meccsnek. Folytatás

QPR – kifogytunk a szóviccekből

Mondtam már, hogy szeretem a lepattanó beharangozókat? Tulajdonképpen minden beharangozót szeretek, ha egyben azt is jelentik, hogy nem nekem kell mostanában Liverpool meccsről összefoglalót írni. Mert lássuk be, mostanra nem csak megérkeztünk, de térdig gázolunk a nagy nihilben, a semmiben, az igazi vákumban, ahol a múltat még nem kezdjük el feleleveníteni a tábortűz mellett, a jövőbe pedig még nem tudunk tekinteni, mert – papíron – vannak még elvarratlan szálak.

Folytatás

Lépések

Brendan Rodgersre olyan össztűz zúdul ezekben a napokban, mint az ezredforduló óta egy Liverpool menedzserre sem. Kivéve persze Roy Hodgsont, de az ő hónapjai alatt valahogy egyszer sem állt a szánkra a menedzser szó. Macca írt egy nagyon jót a minap Henryék sportvezetői kinevezéseiről, az ott foglaltak jó iránymutatók lehetnek a hétről hétre erősödő BRout-BRin vitákhoz. Én most a kritikaáradat központi figurájának jelleméről és viselkedéséről fogok agyalni egy kicsit.

hátrébb

Folytatás