Március másodika van, az ablakomon kinézve a kék eget, és a szikrázó napsütést látom, hófolt már a domboldalban sincs, és mintha már a fű is kezdene egy kicsit zöldülni. Egyre melegebb is van, ahogy a nap feljebb kúszik az égen, és  bár a fák még nagyon csontvázszerűek, egy-egy madárfütty már érezteti, hogy itt bizony tavaszodik. Ahogy természet feléled hamvaiból, egy kicsit mindenki új erőre kap, ahogy a téli szürkeség kivonul a fejekből, hogy átvegye helyét az ilyenkor még csak gyengéden melengető napfény, és pont ez az az időszak, amikor az ember ül a fűtött szobában, és világmegváltó terveket szövöget. Ezt tette Görgey 1849-ben, nem is eredmény nélkül, Kennynek is biztos átfutott valami szép az agyán 2 éve ilyenkor, szintén nem eredmény nélkül, és az én, egyébként is túlzottan optimista hajlamomra még rá is tesz egy lapáttal ez a szép idő, belegondolok, hogy miért is ne lehetne ez a mai nap egy gyönyörű tavasz kezdete? Olyané, mint a Kenny-tavasz volt, vagy akár még olyanabb. Pont a Wigan ellen kezdve? Miért is ne.

Mikor nyáron az Anfielden jártam, az idegenvezetőt kérdezte valaki, mit gondol, hogy kezdjük majd a szezont. We play against City, Arsenal, and United, that’s 9 points guaranteed. After we’ll get problems with the smaller teams, like Sunderland or Stoke. Aztán a 9 pontból csak 1 lett, de a kicsik elleni szenvedés bejött, ami persze nem nagy meglepetés, de elég unalmas. Most jön egy újabb ilyen meccs, egy újabb alkalom, mikor már egy kicsit felcsillan a szemünk, hogy igen, itt most talán meglehet a 3 pont. Újra elgondolkodunk, hogy akkor a 15 pontunkkal /12 meccs után/ szélsőséges esetben akár a 10. helyre is ugorhatunk, s végre lekanyarodhatunk a döntetlenek sivár országútjáról. Kár, hogy ez a Wigan ellen utoljára Benitez-zel sikerült, és nem is az utolsó meccsén.

Nincs mit szépíteni, nincs miről beszélni, ez a meccs minden kétséget kizáróan a szezon eddigi mélypontja volt, bár a Bolton, a Tottenham vagy a hétközi QPR elleni vereségek elég komoly konkurenciát támasztanak. Semmi nem ment, még az sem, ami eddig.

Tegnap azt jósoltuk, hogy nem a Wiganen fog múlni, ha nem győzünk: igazunk is lett. Nehezen beszélhetünk igazságtalan eredményről, hiszen megint akadt néhány igazi ziccer, egy tizenegyes, a Liverpool pedig egyikkel sem tudott élni. A védelmünk továbbra is kiváló, Henderson és Downing pedig egyre jobb, de amíg nem tud valaki gólt lőni, ezek csak egy pontot fognak érni. Wigan – Liverpool: 0 – 0.

Nehéz a tegnap történtek fényében a Wigan – Liverpool találkozóra koncentrálnunk, holott most ez a feladatunk: egy ma esti győzelemmel pontegyenlőségbe kerülhetünk a negyedik helyen álló Chelsea-vel, aki holnap este épp a Tottenham vendége lesz. Idegenben jók vagyunk, de a Wigan épp a nagyok ellen szokott meglepetést okozni. Rövid áttekintés a hétközi fordulóhoz.