Kicsit az az érzésem mostanában, hogy minden meg van írva Kloppék időutazó sorsnaplójában. Eltűnt a gyomorgörcsöm a meccs elején: jajj, vajon ma tejszín vagy letargiabuborékos…
Az elmúlt két találkozón a srácok láthatóan nem találták meg a személyes motivációjukat, nem tudtak rákoncentrálni eléggé a meccsekre. A tény, hogy már nem sok minden maradt amiért lehet küzdeni a szezonban, valamint a nem túlságosan lázba hozó ellenfelek koncentrációhiányhoz vezettek, ami a kapu előtti produkcióra rányomta bélyegét. A meccsre a motivációhiány nem lehet jellemző és nem is lesz elfogadható. A főszereplők közül sokaknak lesz személyes elszámolni valója. Rafa első Anfieldi látogatása különleges lesz nem csak az ő, és nem csak a szurkolók számára, de a volt játékosai számára is, akik közül elég sokan még ma is a csapat meghatározó alakjai. Az extra ösztönzést meg lesz a találkozón, az biztos.
Képzeljük el, hogy Bob Paisley vagy Joe Fagan, miután befejezte liverpooli karrierjét, pár év szünet után leül a Chelsea kispadjára. Elképzelhetetlen, ugye? Márpedig valami hasonló történt szerdán, amikor Rafa elfogadta Szauron ajánlatát és elfoglalhatja Szarumán trónját.
Meglepőnek tűnhet, de amennyire látom, ennek ellenére a mi szurkolóink megértőbbnek bizonyulnak a lépést illetően, míg a Dinamó szurkolói szinte egységesen gyűlölettel vegyes masszív elutasítással fogadják. (Mondjuk, azt nem tudom, hogy lehet így szurkolni egy csapatnak, bár az én arcom is megnyúlna, ha teszem azt, José kerülne a kispadunkra…). És igen, értem, hogy RDM arrafelé nemzeti hős, egy darab vérükből, aki ráadásul elhozta végre a Szent Grált, amire oly sok pénzt áldoztak eddig, de ez az elementáris gyűlölethullám akkor is mellbevágó. És ezt a szent embert, aranyos jófiút lecserélik egy ízig-vérig scousernek gondolt managerre. Cinikusan persze lehetne azt mondani, hogy van az a pénz, amiért mindenkinek korpás a haja…
Nem szokásunk egy-egy hírnek külön posztot szentelni, de úgy látszik, a coming outok időszakát éljük: John W. Henry után Benitez is szokatlan nyíltsággal fordult a liverpooli The Empire-színházban megjelent tömeghez, akik az ő és felesége által rendezett jótékonysági est vendégei voltak: egy napon vissza szeretne térni a Liverpoolhoz, sőt, az “egy nap”-ot konkrétan Kenny visszavonulása után értené.
Kevés olyan megosztó arca van jelenkorunk focijának, mint a Liverpoolt majdnem öt évig kommandírozó Rafa Benitez. Hogy miért is merül fel a neve most? Nemrégiben sejtelmesen úgy nyilatkozott: a vörösöket irányítani egy álom, bár most várnia kell. De ki is ő? A modern foci messiása? Egy kétbalkezes mázlista? Egy közepes, ám valamiért magas körökbe jutott átlagos edző? Igazából minden egy kicsit, és egyik se. Rafa Benitez napjaink egyik legnagyobb rejtélye.