vörösfonat
A Liverpool rafkós rendszergazda módjára megkezdett órákban számlázta ki a United elleni meccsét. Egy órán keresztül semmit sem csinált, majd a következő egységben gyorsan megrázta magát és megmutatta, hogy ért a szakmájához, majd végül a bő kilencvenedik percnél feltette a kezét, hogy ő most ezzel a géppel ennyit tudott tenni. A végeredmény egy 2:1-es vereség az elmúlt évek legszínvonaltalanabb Manchester – Liverpoolján.
Hillsborough olyan, mint egy gát mögé szorított folyó: 23 évig tartotta vas és beton erőszakos szorítása, hogy aztán minden korábbinál nagyobb erővel robbanjon szét, fröcskölve, autónagyságú betondarabokat dobálva. Elsöprő erővel vitt el minden igazságtalanságot, ami az útjába állt – és mi nagyon reméljük, hogy a megtisztulás nemcsak a hazugságot mosta el, de egy új alapokra helyezett Liverpool versus United éra közeledtét is jelzi.
Szívből sajnálom, hogy egy vírusos megbetegedés folytán Martin Atkinson kimarad ebből a holnapi buliból, mert vele lett volna teljes a csapat. Persze nyugodjon meg mindenki, az egy négyzetméterre jutó emberek-akik-folyton-elkúrják-a-hangulatunkat száma így is alaposan túl fogja lépni az egészségügyi határértéket. Liverpool vs. ötven kilométerre tanyázó egysejtűek.
Még a legelfogadóbb Liverpool-drukker is nehezen tartja vissza kitörni vágyó gyomortartalmát, ha szóba kerül a Manchester United: szurkolóik arrogánsak, Ferguson sehogy sem akar nyugdíjba vonulni, ráadásul még a pénzük is számolatlanul áll. Ekkora arccal az is csoda, hogy elég nekik egy hely a Premier League tabelláján. Azonban van egy hely Angliában, ahol 90 perc után akár egy reklámszatyorban is elfér a Manchester United teljes csapatának egója: Anfield, Liverpool. Gyertek csak.
Folytatjuk testi-lelki felkészülésünket, a mencseszteriek demoralizálását, ezúttal a legutóbbi öt Liverpool-Manchester United párharcot cibáljuk elő, szedjük szitává, analizáljuk darabokra, nézzük meg kikockázva, rántjuk ki és tálaljuk ízlés szerint. Hiába szugeráljuk a mérleget, ez bizony 2-3 marad a riválisok javára. De ezt a számpárt hagyjuk is, hajtás után beszélünk majd erről is, meg ama bizonyos 4-1-ről, ami jó régen volt már, de még mindig öröm az orruk alá dörgölni.
A vasárnapi vérfürdő előtt már most elkezdjük a bemelegítést. Egy rendkívül szapora állatfaj egyedeit fogjuk pillanatokon belül megvizsgálni. Mindenütt ott vannak, az arcukat alig tudják kipréselni az alagútból, a bírók szidására csak most kaptak rá, de ők is tudnak mesélni az amerikai gazdákról. Hajtás után a köznyelvben csak “a mencseszteri” néven emlegetett életforma nyomába eredünk.
Mivel az átigazolási időszak eddig kevesebb izgalmat hozott, mint egy hajnali háromkor futó dokumentumfilm a tengeri csillagok szaporodásáról, úgy döntöttünk, körülnézünk kicsit a konkurencia háza táján is. Hajtás után január legérdekesebb rövidhírei következnek: kiderül a United spórolásának oka, Kenny eddig nem hallott sajtótájékoztatója, beszélünk a manchesteri és londoni kékekről is, valamint fény derül – illetve pont ez nem, de erről majd ott – az Aston Villa új igazolásának következményeire is.