Mivel Mkhitaryan/Mkhita Ryan -> Mhitarjan sagája a Dortmund hathatós részvételévek köszönhetően egy csapásra véget ért, és így nem kell többé az ő beilleszthetőségén agyalnunk a többiekkel, így végre jut elég kapacitás, hogy egy kicsit még az egyre távolabbinak tűnő előző szezonba nézzünk, és pótoljuk pótoljam a hiányosságaim. Guthmate már vagy három hete megtette ezt a középpályával, úgyhogy tényleg nagyon érett már, hogy a csapat hátát megírjam. Ez volt a védelem:
Néha tenni kell egy lépést hátra, hogy az ember tisztán láthasson – ezzel az instantcoelho-val lehet összefoglalni a focival, a Liverpoollal való kapcsolatomat az elmúlt hét hónapban. Már a nyáron is kacérkodtam a gondolattal – miszerint a francba abba kellene hagyni egy olyan valamit, ami egyre inkább nyűggé vált az utolsó hónapokra – de végül csak novemberben telt be a pohár.
Az igazat megvallva nem voltam túlzottan lelkes, mikor megjelentek az első pletykák Kolo Touré leigazolásáról. Mikor tegnap megjelent a hír, a hivatalos hír, hogy 2013 július 1-vel leigazoltuk, akkor sem voltam túl lelkes. Hiszen egy kiöregedő, 32 éves védő leigazolása, nem az a fajta igazolás, amitől minden szurkoló vérmérséklettől függően csettint egyet vagy üvölt egyet, hogy ezt az igazolást behúztuk! Igen!!! Most már minden király lesz, jövőre legyalulunk mindenkit! Nem, ez az igazolás nem ilyen. Viszont minél több szempontból nézi meg, vizsgálja az ember, annál több értelme van. Végül is miről beszélt a klub meg mi szurkolók is a legtöbbet idén? Arról, hogy a védelem megerősítésre szorul. Főleg Carra visszavonulása után. Erre az első nyári igazolás a védelembe érkezett, ez minimum örömhír. Ráadásul még bőven az átigazolási szezon kezdete előtt megvan az első igazolás. Piros pont a gyorsaságért.
A tegnapi QPR elleni meccs volt a szezon utolsó meccse – amit egyébként megnyertünk -, de ez igazából senkit sem érdekelt. A PL idényt, melyben 8 szezonnál több pontot szereztünk. 9 ponttal növelve a tavalyi pontszámot, a szezont, melyben 71 gólt szereztünk (ennél csak egyszer sikerült többet), de ezt inkább meghagyom a szezont értékelőknek. A tegnapi nap Mr. Liverpool, Mr. Scouser, Mr. 23, azaz James Lee Duncan Carragher búcsúztatásáról szólt.
A Liverpooli derby híres a hatalmas tempóról, a kőkemény küzdelemről, a brutális belemenésekről és a repkedő piros lapokról. A mostani találkozó sem lesz kivétel, hiszen ez teljesen független attól, hogy az adott évben, hogyan szerepelnek a csapatok, hol állnak éppen a táblázaton. Mondhatja mindkét menedzser, hogy nem arról fog szólni a találkozó, hogy ki végez, ki előtt a tabellán, de tudjuk, hogy ez nem igaz. Legalábbis a szurkolóknál és kifejezetten a Liverpoolban élő szurkolóknál nem igaz. Tudjuk, hogy Liverpoolban családok, baráti társaságok, munkahelyek megosztottak a két csapat között, így a városi derby győztese megnyeri magának a jogot, hogy az ellentáborba tartozó családtagot, barátot, kollégát az eredménnyel cukkolja a következő találkozóig. 3 fordulóval a bajnokság vége előtt mikor 5 pont a különbség a két csapat között, bizony ennél többről van szó. Ha a Liverpool nem nyer, akkor az Everton egymást követően a második évben végez előttünk (1937-óta nem volt erre példa) és ez nem csak a következő évben, de még évekig beszédtéma lesz kellemes kocsmázások, családi összejövetelek alkalmával. Ezzel a bevezetéssel sikerült lefedni a kötelező kliséket.
Négy nappal az Arsenal meccset követően egy ahhoz hasonló kihívás vár a Liverpoolra, amikor is az Oasis zenekar kedvenc csapatához látogat. Szerdán a meccs jellegéből adódóan megnézhettük hogyan áll fel a csapat erősebb ellenféllel szemben idegenben, a meccs kimeneteléből adódóan viszont maradtak kérdőjelek. Ezekre kaphatunk választ vasárnap az ellen a City ellen, ami idén is erős, de abszolút sebezhető.
Végre megvan Rodgers első győzelme tétmeccsen, és ha hangazatos bevezetőt szeretnénk, akkor írhatnánk olyanokat, hogy Rodgers feladta az Európa-ligát, de a fiatalok máshogy gondolták, vagy hogy Az ifisták leckét adtak tiki-takából az első csapatnak, de mielőtt hanyatt esnénk a fiúkáktól, és kijelentenénk, hogy ők sokkal nyitottabbak Rodgers elképzeléseire, mint a kezdő tagjai – ami egyébként elképzelhető, hogy így van –, fontos leszögeznünk, hogy elsősorban azért nyertük meg ezt a mérkőzést, és azért sikerült öt gólt szereznünk, mert ezúttal ellenfelünk nemcsak, hogy nem volt erősebb nálunk, de nem is állt vissza, így a srácoknak nem kellett felállt védelem ellen szenvedniük.
Folytatjuk a 2011/2012-es trauma év feldolgozását, ezúttal a védőink teljesítményét fogjuk értékelni. Elöljáróban érdemes leszögeznünk, hogy a Liverpool csakis védelmének köszönheti, hogy egyáltalán a nyolcadik helyig elverekedte magát, összességében tehát egy korrektül összerakott stáb őrzi a kapunkat – itt-ott persze akadnak problémák.
Úgy tűnik, Glen Johnson inkább nem adta az arcát ehhez a teljesítményhez, viszont ez kiváló alkalmat adott arra, hogy néhányan elgondolkodjanak azon, kit szeretnének igazán a csapatban látni.
Vajon kit látna ott a legszívesebben…