Na, hol is kezdjük. 9 meccs volt hátra a szezonból, pipa, a kiesőjelölt Cardiffhoz megyünk, oké, Máté fél a meccstől, természetes, úgy kezdünk mintha csak…
Tegye fel a kezét, aki gondolt erre. Hogy karácsony előtt 17 meccsből lesz 36 pontunk, és az első helyen állunk, úgy hogy legfeljebb a másodikra…
Karácsonyhoz közeledve igazi ajándéknak számít a holnap ránk váró mérkőzés. Egy csúcsformában játszó Suarez vezetésével öt, szebbnél szebb gombócok tollas barátaink kloáka nyílásán való átparittyázása…
Nyerni csodálatos és nagyon összetett érzés, amit nehéz megérteni. Hat év után nyerni – ezt szinte lehetetlen. Nem tudjuk, vajon a vasárnapi siker változtathat-e bármit is a csapat hátralevő szezonján, de ha igen, azt csak egy olyan klubnál teheti meg mint a Liverpool. Pontosabban: csak nálunk teheti meg. Hajtás után a szezonról, feladásról, Ligakupa-döntőről és egy kicsit a holnapi mérkőzésről.
Senkit, ismétlem, senkit nem fog érdekelni – akár már egy hét múlva sem – hogyan nyertük meg ezt a Ligakupa-döntőt. Nem a hibákra, a számtalan kihagyott helyzetre, Gerrard elrontott tizenegyesére fogunk emlékezni, hanem arra, hogy ez volt az a Liverpool, ami oly sok év után végre elért valamit, valami kézzelfoghatót. Egy csapat, amit többször is jól arcon vágta magát vágtak, mégsem adta fel. És jól tesszük, ha ezt idézzük majd fel, mert egyedül ez számít.
Szinte már mindent elmondtunk erről a találkozóról: beszéltünk a Ligakupáról, a döntőbe vezető útról, most a döntőről fogunk – illetve próbálunk. Kínosan lassan telnek a másodpercek. Próbáljuk valahogy elütni az időt, de minden órával egyre nehezebb. Liverpool – Cardiff. Ligakupa-döntő.