Olyan sokváltozós egyenlet lett a Premier League, hogy már szinte nem lehet következtetéseket levonni egy-egy forduló eredményéből, ugyanakkor egy dolgot viszonylag bátran kijelenthetünk: a ma délutáni Liverpool – Arsenal eldöntheti – ha nem is a negyedik helyért folytatott versenyt, de azt mindenképp -, hogy a Liverpool részt vesz-e majd Bl-helyekért zajló küzdelemben.
Még mindig nehéz elhinni, hogy a Liverpool egy hét alatt kiejtette a Manchester Cityt és a Unitedet is Anglia két kupasorozatából. Szürreális az egész: három kulcsemberünk is hiányzik, a játékosok egy része mélyrepülésben van, nem tudunk gólt lőni és mégis, amikor elvi kérdést csinálunk egy mérkőzésből, a Liverpool megállíthatatlan, leállíthatatlan, kicsinálhatatlan.
3-3-at nyomtunk Norvégiában a Vålerenga ellen, Aquilani nagyon jól játszott, de Downing is adott gólpasszt, íme a góljaink, Carroll, Agger (2):
A 2010/2011-es idényben végletekben gondolkodtunk: egy borzalmas első félév, egy ígéretes második félév. Egy szörnyű edző, egy zseniális legenda. Ugyanez volt a helyzet szélső védőink esetében is, ahol az olyan botlábúaktól kezdve mint Konchesky a Liverpool akadémiájának feltörekvő fiataljaiig mindenki pályára lépett ezen a poszton. Hajtás után könyörtelenül értékelünk.
A Liverpool jelenlegi keretének egyik legnagyobb problémája, hogy a klub meglepően sok béna játékost halmozott fel az évek során – meglepően magas fizetésekért. Ami talán még ennél is rosszabb: nem csak arányaiban van sok rossz focistánk: darabra is rengetegen vannak. Hogy miért is érdekes ez most, a Manchester City elleni bajnoki előtt? Hajtás után elmeséljük.