Kinek is ajánlom ezt a mérkőzést? A foci szerelmeseinek? Nem, akinek van esze, az körülbelül egy éve nem megy Liverpool-meccs közelébe. Perverz Európa Liga-imádóknak? Lesz itt egy Porto-Besiktas, én inkább azt nézném. Azoknak, akik ma akarják megszeretni a vörösöket? Isten ments, vegyenek inkább 2008/2009-es felvételeket. A Liverpool-szurkereknek? Ők így is, úgy is megnézik. És szenvednek. Akinek van esze, nem ül le ez elé. Hajtás után megmondjuk miért.
Szerintem az utolsó négy percben több folyadékot vesztettem, mint Jensen Button bármikor, de a megnyugtató hármas fütty időben érkezett, hogy mégse kiszáradásban, egy 0-1-es Bolton-Liverpool okozza vesztemet. Maxi Rodriguez mennybe ment, Torres a szezon gólpasszát adta, Lucas pedig végre úgy tett, mintha tétmeccsen lenne. Hajtás után osztunk, szorzunk, elemzünk és megmondunk mindent, úgy ahogy azt láttuk.
Habár rendkívül hízelgőnek mondható a 18. helyezés, így november közeledtével mégis elfogja az embert valami kis nyugtalan érzés: ugye ennek itt és most vége lesz? Hodgson bácsi, tessék mondani, ugye most már megy a szekér? Nem állíthatom, hogy a válasz egyértelmű, de a kilátások határozottan jobbak, mint egy átlagos észak-koreai gazdasági kimutatásban.
Vasárnap
délután végre olyat láthatott az egyszerű Pool drukker, aminek már a létezésében sem volt biztos. Egyrészt végre sikerült nyerni egy meccset ősszel is, pedig még november sincs. Kirjakosznak van végre kihívója a hónap góljára. Másrészt, úgy hajtottak a játékosok, mintha vért itattak volna velük – ha ezen múlik, a következő összecsapásokra szerzünk egy-egy kupával. Lapozás után pedig mélyen átrágjuk magunkat a hazai találkozó történésein és kiderítjük mire is lesz elég ez a közeljövőben.
Egy figyelemfelkeltő kampány keretein belül Carra és Nando, na meg Pacheco és Wilson próbálták ki, milyen csörgőlabdával játszani. Nem egyszerű, de ugyanilyen bonyolult eldönteni, hogy…
Először jelentkezünk hírösszefoglaló rovatunkkal, mely többé-kevésbé igyekszik majd megemlékezni, és alkalomadtán véleményezni 72/96/168 óra sajtótermékét.
Hodgson pozitív verdiktje a tegnapi napról, melyben kiemelte tartalékos csapatának küzdőszellemét, és elégedettségét fejezte ki az egy ponttal kapcsolatban, továbbá hangsúlyozta, amennyiben komolyan akarják venni a sorozatot, szükség van a kulcsjátékosok pihentetésére is.
Minden tekintetben igazságos eredmény született ma este a Napoli otthonában: egyik csapat sem tett komolyan a három pont megszerzéséért, de egyik fél sem érdemelte volna meg a vereséget; Konchesky vörös mezben eltöltött hetei során először volt hasznos elem a védelemben, s egy pillanatra feltűnt a jövő egy reménysége is.
„Broughton: So Mr. Henry, are you enjoying the match?
Henry: Yeah, absolutely, our goals were fantastic, the guys are really fighting, everything’s perfect. You know, I really like the blue color, it’s one of my favorites!
Broughton: Khmm, Mr. Henry, I don’t want to ruin your day… but you’d bought the red guys…
Henry: !?!?”
Valahogy így foglalható össze az új tulajdonosok regnálásának első ordas pofonját jelentő Everton-Liverpool találkozó. A Merseyside-derby ezúttal piroslap nélkül ért véget, de míg ez a világ normális felében egy pozitív tény, addig Liverpool városában a dögunalomba fulladó városi rangadó szinonimája. Roy Hodgson szerint csapata még sosem játszott ilyen jól kezei alatt, amit talán egyedül Bozsik Péter „de az első félidőben jobb volt a labdabirtoklásink” című örök klasszikusa überelhet (még anno a 2006-os máltai égést követően), azon állítása pedig, hogy a vörösök uralták volna a második félidőt, közönséges hazugság.
Talán senki sem kövez meg azért, ha írásomat rögtön egy bődületes közhellyel kezdem: a Liverpool történetének talán legdrámaibb 10 napja volt a péntek esti hivatalos bejelentéssel záruló periódus. Ármány, intrika, fondorlatok hada – akárcsak egy latin-amerikai sorozat színes rtv leírása, ám minden jó, ha a vége jó. De jó a vége? Választ nem adunk, de megnézzük, miért kérdezünk!