I’m going for a walk

Az a baj, hogy ha leírom úgy a sztorit, ahogy van, megkapom majd, hogy mekkora kamugép vagyok. Pedig donnelly kolléga bemutatkozó posztot kért, és hát feltételezem, hogy ez alatt nem egy motivációs levéllel egybekötött önéletrajzot értett. Ezért gondoltam, hogy felgöngyölítem az én „vörös fonatomat”, hogy ha esetleg valaki frappánsabban akarja majd kommentben kifejteni, „mi a kukit keres itt egy nő?”, annak legyen némi támpontja az üggyel kapcsolatban.

Audrey



Nekünk is van csokiduónk

Furcsán könnyű meccs volt, végre összeállt a Babel-N’Gog támadósor, és gyakorlatilag két (és fél) támadásból szereztünk két gólt – itt vége is volt mindennek. Gerrard, Carra és Torres nélkül csak az volt a para, hogy nem lesz meg az öt, de a végén még volt „Hou Hou Hou Hou let the dogs out” is, Hodgson pedig csak reménykedhet benne, hogy egyszer őt is hasonlóan fogják éltetni ebben a stadionban. Megvan Torresék második babája (Leo), Lucas volt a mezőny legjobbja, a többi képekben következik.



Villák az Anfielden – az elmúlt öt év és a jelen

2009 márciusa - ihletett állapotbanJó érzéssel lapozgatjuk régi fotóalbumainkat, mert nosztalgiázni örökké szeret az ember. Ugyanígy vagyunk az elmúlt évek győztes találkozóival is – egy kiadós United-megruházásra mindig örömmel gondolunk, de méltatlan lenne manchesteri rokonainkat kiemelni: többen kaptak már kiadós pofont az Anfielden. Sajnos a rossz emlékek is feltörnek ilyenkor, és bármennyire nehezünkre esik, kötelességünk ezekről is beszélni. Hajtás után az Aston Villa elmúlt öt évét boncolgatjuk Liverpoolban és ejtünk pár szót az estéről is.



Kéz a kézben a 32 közé

forrás: liverpoolfc.tvEgy szem gólunkat és a továbbjutás tényét leszámítva nagyítóval sem találhatnánk pozitívumokat a tegnapban. Reina idén már másodszorra dönt úgy, hogy malinauszkaszi ügyességgel nyúl a labdába, Pacheco továbbra sem képes bizonyítani, de Joe Cole sem élete mérkőzését játszotta. Kilencven perc tömény unalom, a románok megérdemelt egyenlítő találatával és fejetlen rohangálással. Hajtás után az 1-1 igazságosságáról elmélkedünk.



Fiatalok a sok magánhangzós csapat ellen

Joe Cole-t már ismerikA Bajnokok Ligája bukott hősei jó ütemben potyognak ki a békategóriás európai sorozatból is. A Juventus máris teljes erejével koncentrálhat a Serie A-ra, míg az Atletico Madrid, a Villareal és a Bundesligában huszárkodó Dortmund jobb lesz, ha felköti a hózentrógert, mielőtt végleg halálra röhögi magát a fél világ. A Liverpool ellenben tartalékosaival is kényelmes pozícióban várhatja az ötödik kört: már egy döntetlen is elég a továbbjutáshoz, és ahogy Hodgsont ismerjük, ennél többet nem is akar majd a Steaua otthonában. Hajtás után megnézzük, miért lehet mégis jó meccs az esti.



Csapást vágunk – átigazolási összefoglaló

Ahogy a kommentekből kitűnt, olyan ez, mint a falusi rasszizmus: igény az lenne rá – no meg jeleztük is, hogy lesz, szóval nézzük. Egyfelől csodálatos dolog az átigazolási időszak, hisz egy-egy újságcikk erejéig Céronáldó lehet minden csapat jobb szélsője, a lelkes szurkoló Bl-t vizionál kupagyőzelmekkel, rekordbevétellel és a klubot magasztaló címlapokkal. Megvan ennek a bája, elvégre álmodni ingyen is lehet. Másfelől viszont a fejünket fogjuk, mert a felröppenő hírek közepette a Zemberek realitásérzéke bizony elalszik, mint Konchesky a Tottenham ellen, s a legnagyobb szakértők is Magdi anyus módjára vetik rá magukat a The S*ck egújabb velős csontjára.  Hajtás után macsétával igyekszünk ösvényt vágni a pletykatengerben.



Redknapp volt a vörösebb – örömében

forrás: Skysports.comMindenekelőtt Fortunának kívánunk egy Jabulanit oda, mert a pofátlanság netovábbja volt, amit tegnap művelt a csapattal. Durván 92 percig kitartani, és utána az utolsó pillanatban egy kiadós banánhéjat odatenni a védelem elé? A Tottenham semmivel sem tett többet a győzelemért – illetve tett, eggyel több kaput eltaláló lövés formájában, de ez aligha teszi érdemessé őket a három pontra. Hajtás után szomorkodunk, és néha örülünk (ebből lesz kevesebb).