Egy szem gólunkat és a továbbjutás tényét leszámítva nagyítóval sem találhatnánk pozitívumokat a tegnapban. Reina idén már másodszorra dönt úgy, hogy malinauszkaszi ügyességgel nyúl a labdába, Pacheco továbbra sem képes bizonyítani, de Joe Cole sem élete mérkőzését játszotta. Kilencven perc tömény unalom, a románok megérdemelt egyenlítő találatával és fejetlen rohangálással. Hajtás után az 1-1 igazságosságáról elmélkedünk.
A Bajnokok Ligája bukott hősei jó ütemben potyognak ki a békategóriás európai sorozatból is. A Juventus máris teljes erejével koncentrálhat a Serie A-ra, míg az Atletico Madrid, a Villareal és a Bundesligában huszárkodó Dortmund jobb lesz, ha felköti a hózentrógert, mielőtt végleg halálra röhögi magát a fél világ. A Liverpool ellenben tartalékosaival is kényelmes pozícióban várhatja az ötödik kört: már egy döntetlen is elég a továbbjutáshoz, és ahogy Hodgsont ismerjük, ennél többet nem is akar majd a Steaua otthonában. Hajtás után megnézzük, miért lehet mégis jó meccs az esti.
Ahogy a kommentekből kitűnt, olyan ez, mint a falusi rasszizmus: igény az lenne rá – no meg jeleztük is, hogy lesz, szóval nézzük. Egyfelől csodálatos dolog az átigazolási időszak, hisz egy-egy újságcikk erejéig Céronáldó lehet minden csapat jobb szélsője, a lelkes szurkoló Bl-t vizionál kupagyőzelmekkel, rekordbevétellel és a klubot magasztaló címlapokkal. Megvan ennek a bája, elvégre álmodni ingyen is lehet. Másfelől viszont a fejünket fogjuk, mert a felröppenő hírek közepette a Zemberek realitásérzéke bizony elalszik, mint Konchesky a Tottenham ellen, s a legnagyobb szakértők is Magdi anyus módjára vetik rá magukat a The S*ck egújabb velős csontjára. Hajtás után macsétával igyekszünk ösvényt vágni a pletykatengerben.
Nem szokásunk egy-egy hírről behatóbban megemlékezni, de ez a nap más, mint a többi… Az apropó pedig egy igencsak vészjósló bejelentés, miszerint Jamie Carragher nem kevesebb, mint három…
Mindenekelőtt Fortunának kívánunk egy Jabulanit oda, mert a pofátlanság netovábbja volt, amit tegnap művelt a csapattal. Durván 92 percig kitartani, és utána az utolsó pillanatban egy kiadós banánhéjat odatenni a védelem elé? A Tottenham semmivel sem tett többet a győzelemért – illetve tett, eggyel több kaput eltaláló lövés formájában, de ez aligha teszi érdemessé őket a három pontra. Hajtás után szomorkodunk, és néha örülünk (ebből lesz kevesebb).
„Örülünk Roy?” – teheti fel a kérdést a Liverpool-rajongó hírében álló Samuel L. Jackson. A válasz pedig határozott NEM. A Chelsea ellen még legalább fel tudtunk mutatni érveket egy győzelem mellett, de a Tottenham elleni rangadószerűségre egy darab ilyenünk sincs. Se hazai pálya, se Steven Gerrard, rosszul áll a kollektív széna. Hajtás után körbejárjuk a problémákat.
Roy Hodgson szerint az orvosi stáb munkáját és a játékosok profi hozzáállását dícséri, hogy kevesebb a sérülés ebben a szezonban, illetve a játékosok hamarabb, és…
John Power tolja nekünk a Poor Scouser Tommyt – a hang nem a legjobb, de így is átjön minden, aminek át kell.
Szerencsére (?) megvan ez a kép is: az új idegenbeli mez bemutatása, 1996, augusztus. Balról jobbra: Macca, Rob Jones, Stan Collymore, Jason McAteer. Azt a…