Liverpool városként korántsem olyan barátságtalan, mint azt vártam tőle: alapvetően kedves emberek, Angliára jellemző multikulturális közeg, szerethető belváros sőt, a stadionjuk (egy Liverpool-szurkoló csak egy stadionról tud) fantasztikus.. Élmények, amiket sokkal inkább át kell élni, semmint elbeszélni.
Nagyon nehéz összefoglalni Liverpoolt: ez nem csak egy város, ez inkább egy jelenség, amelyhez hasonlóval itthon nem találkozni. Egy város, amit a legutolsó téglájáig áthat a foci. Egy város, ami több, mint száz éve ezt lélegzi be. Hihetetlen élmény akár csak két napra is belecsöppenni ebbe a világba.
Nemsokára nekivágok a városnak, megfelelő előzetes ezért csak Donnellytől várható. De mivel nem ígérte magát biztosra (én meg délelőtt megnézem Liverpoolt, utána egyből megyek ki), úgy gondoltam a reggeli eszmélés (8:40) perceit kihasználva írok egy beharangozót. Hajtás után pár kép, és a jóslatok.
Ma végre megtörtént az, ami az elmúlt hónapok eredményeit tekintve minden pillanatban eljöhetett: King Kenny aláírta végleges kinevezését – három évre. Hihetetlen öröm, hogy nem…
Ha jól végiggondolom, életem során nem sokszor utaztam egyedül. Amennyiben nem számítjuk az ember mindennapi küzdelmét Budapesttel, talán két balatoni vonatozást tudok felmutatni, ahol “csak magamra számíthattam”. Nem mintha félnék a kihívástól, a ‘you’ll never walk alone’ sosem volt aktuálisabb, mint most. Hajtás után elmesélem a bevezető apropóját.
King Kenny visszatért, Meireles megint gól lő, az Anfielden ismét a texasiak ellen tüntettek, torres szerint az ember vére mégis kék, Hodgson úgy gondolja, csapata jól játszott, de John W. Henry is ott volt, Reina mindent kivéd, ám mégis Carragher ordításától hangos a pálya, Joe Cole és a piroslap, avagy Kyrgiakos és az Everton, Konchesky rémes, Suarez debütál, Babel Howard Webbel álmodik, Agger és a viking temető esete, Houllier tapsot és három gólt kap, Benitez sakkban veri a BBC-st. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
Hihetetlen, de alig négy hónap alatt a reménytelenség sötét bugyraiból, az agónia végtelen pusztáiból visszarángatott minket egy ember, akiről sokan úgy gondolták, túl sokat volt már távol a modern labdarúgástól ahhoz, hogy egy ekkora volumenű csapatot irányíthasson: Kenny Dalglish durván 100 nap alatt bebizonyította, a kritikák alaptalanok voltak. Hajtás után öt videó következik, amelyek az őáltala épített Liverpoolt dicsérik.
Miközben a King Kenny a pályán bűvöli ellenfeleinket, Comolli pedig afgán menekülttáborokat kutat fel a jövő tehetségeit keresve, addig John W. Henry és a Liverpool…