Ma esti ellenfelünk a Mark Hughes vezette QPR a túlélésért küzd, ami rossz hír a kiscsapatokkal rendre szenvedő Liverpool számára. Ugyanakkor az elmúlt egy hétben az a csoda esett meg, hogy mi, szurkolók egymás után két mérkőzéssel is elégedettek lehettünk. Elmúlt egy hét vs. az eddigi szezonunk.
Igen, tényleg így kell megvernünk egy angol csapatot: semmi mészárlás, semmi túlbonyolított játék, odamész, kényszerítőzől, bevágod, ennyi. A Liverpool különösebb fennakadások nélkül (nemlétező szögleteket és egyéb bírói tévedéseket nem számítva) győzte le a Stoke Cityt, ezzel pedig ott van az FA-kupa elődöntőjében.
Nehéz eldönteni, hogy melyik gólunk volt szebb, Suárez lövése volt a nehezebb és gyönyörűbb, viszont Gerrard sarkazása és Downing csele is szenzációsan sikerült – a befejezés meg könyörtelen. Pont ezeket hiányoltuk eddig, és itt a példa: képesek rá a srácok, vagyis be lehetne húzni minden egyes elkoncheskyzett meccset, egy kis koncentráció, egy kis önbizalom, más nem hiányzik.
Negyedszer futunk össze a Stoke Cityvel, negyedszer próbálhatunk meg áttörni a Premier League talán legtöbbet kritizált csapatának védelmén a Premier League legrosszabb helyzetkihasználású csapatával. A párharc győztese egy újabb londoni kiruccanást nyerhet, de ahogy ezt az Arsenal elleni bajnoki kapcsán is megjegyeztük, a Liverpoolnak inkább vesztenivalója van a mérkőzésen: a BL helyett ezúttal a szezon megítélése a tét.
Vééégre – szakadt fel belőlem a meccs lefújásakor, mert végre olyat tett a Liverpool, amit idén talán egyszer sem: kegyetlen volt. Valahogy így kell(ene) kinéznie egy átlagos meccsünknek: a csapat felkocog a pályára, földbe döngöli az ellenfelet, mi tapsikolunk, majd durván 90 perccel később mindenki elégedetten megy haza/alszik el. Steven Gerrard csak gondoskodott róla, hogy többet lássunk ennél.
Harminc éve nem lőtt senki mesterhármast a szomszédoknak, akkor Rush volt a hóhér – igen, azon a meccsen. Ő akkor négyet pakolt be, viszont legalább…
…hogy ha az Everton ma győz, akkor megelőz minket a tabellán? Nem? Valószínűleg azért nem, mert ez egyáltalán nem vicc. Na persze ez is miattunk van (az Everton ezt sem tudná egyedül megoldani): David “a tornasorban is középen voltam” Moyes idén is hozta a szokásosat, mi viszont a kőkemény 2012-es teljesítményünkkel gondoskodtunk róla, hogy a Merseyside derby a pontokról is szóljon.
TheScouser kolléga jó előre megmondta, hogy ne idegeskedjünk, mert ez gyakorlatilag már tét nélküli meccs. Csak az a probléma ezzel, hogy a Liverpool FC számára nincs tét nélküli meccs – és ez most nem valami fellengzős duma, mert aki kívülállóként tekint erre a klubra, az is tudja, hogy a filozófiánk az, hogy ha focimeccset játszunk, akkor azt meg kell nyerni. Lehet, hogy ezt is meg akartuk, gyanítom, hogy igen, de szerkezeti és egyéb problémák miatt esélyünk sem volt rá. Bosszankodni tehát volt min, de nem voltam hajlandó felidegesíteni magam, már reggeltől hangolódtam a délutáni szenvedésre, ami egyébként tanulsággal is szolgált arra vonatkozólag, hogy mit kéne a felállt védelmek ellen játszani.
A múlt héten végre válaszoltunk a kínzó “vajon elérhető-e még a BL-indulás?” kérdésére, így a Liverpool részéről nagyjából véget is érhetne a PL. Azért csak nagyjából, mert ez a hetedik hely gázabb, mint a magyar költségvetés és a köztévé bármely tetszőleges műsora bármikor – a hátralevő 12 mérkőzés alatt tehát akad még dolga a csapatnak. Kezdésképp a Sunderland otthonában.