„If you are first, you are first. If you are second, you are nothing.”

Jól sejtette donnelly, hogy sablonos meccsel lesz dolgunk, kár, hogy a Chelsea nem azt a forgatókönyvet valósította meg, amire mi gondoltunk. A Liverpoolnak volt egy jó 20 perce, a Chelsea-nek két gólja. Ha első vagy, első vagy. Ha második, egy senki.

Nem túlzás azt állítani, hogy a ma este kezdődő FA-kupa döntőn múlik a Liverpool szezonjának megítélése: vagy egy élvezhetetlen és már-már botrányos szezont hagyunk magunk után, vagy egy élvezhetetlen és már-már botrányos szezont, amiben legalább sikerült két kupát szerezni. 
Egy gyengére sikeredett idény botoxkezelése, a mesterhármas városi riválisunk felett, és nem utolsó sorban egy méltó megemlékezés – ez mind lehet a ma délutáni mérkőzés, amelynek kapcsán Liverpool városa ideiglenesen átteszi székhelyét Londonba: Liverpool – Everton az FA-kupa elődöntőjében.
Igen,
Nehéz eldönteni, hogy melyik gólunk volt szebb, Suárez lövése volt a nehezebb és gyönyörűbb, viszont Gerrard sarkazása és Downing csele is szenzációsan sikerült – a befejezés meg könyörtelen. Pont ezeket hiányoltuk eddig, és itt a példa: képesek rá a srácok, vagyis be lehetne húzni minden egyes elkoncheskyzett meccset, egy kis koncentráció, egy kis önbizalom, más nem hiányzik.
Nem akarásnak nyögés a vége, hát még az akarásnak – szegény Gus Poyet nagyjából ennyit szűrhetett le a tegnapi mérkőzésből, ahol olyan történt, ami viszonylag ritkán: a Brighton eggyel több gólt szerzett, mint a Liverpool, mégis 6-1 lett az eredmény. Önmegsemmisítés.