A csütörtökön megrendezésre kerülő visszavágó apropóján megnéztük, mi is történt az elmúlt öt év nyolcaddöntőiben. Benfica, Barcelona, Inter, Real, Lille: érdekes módon a legjobb tizenhat ritkán volt végállomás az elmúlt öt esztendőben, sőt utoljára 2006-ban tapasztalhatta meg a Liverpool, milyen érzés ilyen korán búcsúzni. A sors fintora, hogy ezt pont egy portugál csapat érte el. Hajtás után belecsapunk a nosztalgiába, és többnyire azért örömködünk. Mert voltak itt szép dolgok.
Az eredményt leszámítva azt kaptuk, amire számítottunk: semmit. Az Európa-Liga nem képes eléggé felcsigázni a játékosokat (érthetetlen, de erről majd később), vagy az idegenben focizás bizonyul továbbra is túl nagy falatnak? Joe Cole vajon hogy képzeli el a jövőjét? Egyáltalán beszélhetünk-e nála valamiről, ami alapján a csapatnál maradhat? Lehet-e még valaki Jay Spearingből? Poulsennek már soha nem lesz értékelhető mozdulata? Egyáltalán érdemes-e szót pazarolnunk rá? Lehet-e róla újat mondani? Hajtás után megpróbálunk válaszokat keresni az éterben.
Ma este tovább zakatol az EL-sorozat, mit nekünk Barcelona-Arsenal, vagy épp Tottenham-Milan, nevetséges csapatok még nevetségesebb próbálkozásait nem szokásunk megtekinteni. Elvégre itt van nekünk egy Braga-Liverpool is, amely mind színvonalában, mind iramában a fent említett két meccs fölé igér. Hajtás után utánanézünk a portugáloknak, és kicsit az oddsokat is megvizsgáljuk.
A beharangozóban kérdeztük, most viszont kijelentjük: ez megint nem volt valami fényes. Joe Cole, Poulsen és Ngog egyaránt megmutatták, miért is szorultak a keret peremére, viszont velük ellentétben Kuytöt már tényleg nem tudjuk hova magasztalni. Hajtás után értékeljük a tegnapi performanszt, de főleg a három alulteljesítő játékost.
A prágai kiruccanás hátborzongató élményeit kell ma feledtetnie King Kennynek: egyrészt magával a továbbjutással, másrészt valami focira hajazó jelenséggel, mert amit Csehországban műveltek, az legfeljebb csak labdabántalmazásnak (az Amnesty International már Hágába vonult emiatt – szerintük etikátlanul nézhetetlen volt) minősíthető. Hajtás után pár érdekesség, statisztika és egy rövid esélylatolgatás következik.
Ha a tegnapi borzalom után nem sikerült volna elcsípnem a Star Wars IV végét (megjegyzés: a lázadók győztek ismét) a Film+-on, minden bizonnyal elvesztem maradék, a világ egyetemes jóságába vetett hitemet is. Ezt a tegnapi prágai produktumot nem is tudom hova tenni. Man of the Match? Csak vakarom a fejemet. Legszebb támadás? Volt olyan? Legötletesebb összjáték? Ötlet?? Összjáték?? Hajtás után az Oscar-gála közelségére tekintettel mi is díjazunk.
Habár Kenny Dalglish első regnálása során közel öt évig irányította a Liverpoolt, mégsem vezethette szeretett csapatát egyszer sem az európai porondon. Hogy miért? A Heysel-katasztrófát követő nemzetközi tiltás pont egybeesett King Kenny regnálásával, így azt mondhatjuk, hogy a ma este pont annyira lesz számára új, mint a kerettel Prágába látogató öt fiatalnak. Hajtás után róluk is, és az estéről is mesélünk.
Már eleve gyanús az a mérkőzés, ami alatt nyugodtan nyitva tarthatjuk a böngészőnket, de az, ami alatt e-mailjeinket is bátran lerendezhetjük, már végképp siralmas kell hogy legyen. Jómagam tegnap elrendeztem minden ügyes-bajos dolgom, míg a csapat küszködött, és elégnek bizonyult a kínai kommentátor dallamos hangját figyelni (már ha egyáltalán felébredt néha), hogy a nagyobb történésekről értesüljek. A magyarázat egyszerű: ilyen rohadt unalmas meccset én még idén nem láttam a Liverpooltól, azért is küzdenem kellett, hogy ébren maradjak. Hajtás után képekben próbáljuk elmagyarázni, mennyivel jobban járt volna a világ a tegnap este nélkül.
Mindenki ismeri azokat a gyerekbiztos gyógyszerkupakokat, amik ugyan egy kölköt sem akadályoznak meg a teljes tartalom ledöntésében, ellenben a valós fogyasztók többsége minimum bosszankodva feszegeti szét a nehezen tekerhető fedőket. Ugyanez a helyzet a mai mérkőzéssel is: Hodgson számára relatíve betlibiztos, mi mégis jó eséllyel mérgelődhetünk majd rajta. Hajtás után pár gondolat az este elé.