vörösfonat
Istenem, de fárasztó volt ez már. Az Arsenal lenyúlta előlünk, miután mi lenyúltuk előlük, hogy utána újra mi nyúljuk le, majd újra ők, hogy végül hozzánk jöjjön. Ehhez képest az Eden Hazard című latin-amerikai szappanopera egy unalmas dokumentumfilm volt. Na de elég ebből, örüljünk inkább, hogy Nuri Sahin egy évig a miénk, és ez jó. Nagyon jó. Mindenkinek nagyon jó. Elégedettség mindenfelé.
Ahogy a tegnapi beharangozóban is írtuk, hasznosak ezek az EL-meccsek, egy ilyen átalakulásban levő csapat számára különösen. És valóban, hasznosnak bizonyult a Hearts-Liverpool: a segítségével sikerült véglegesen tisztázni néhány ember viszonyát Rodgers rendszeréhez, s ez többek közt azt is megmagyarázza, miért akarunk egy részüktől a még hátralevő csekély időben megszabadulni.
A szombati nyitóforduló nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna, de mi magasról teszünk erre. Megmondtuk, hogy fájni fog, Rodgers is megmondta, ezért nemlétező sebeink céltalan nyalogatása, vagy a “létfontosságú” Európa Liga szidása helyett inkább csak hálát adunk, hogy ezzel a mérkőzéssel a Liverpool újabb 90 percnyi ajándékot, 90 percnyi fejlődés lehetőséget kapott a sorstól.
Semmiképpen sem jó így kezdeni, de mindent helyre lehet még hozni, eredményt és játékot egyaránt – nagyjából így foglalható össze a tegnap délutáni West Brom – Liverpool, amin szokatlanul nagy hülyeségeket csináltunk, és mentálisan bizonyultunk gyengének.
„Na ott megy el a meccs…”
Jó végre három hónap után egy PL-meccs felvezetőjét írni, jó, hogy ma elrajtol a 2012/2013-as idény. Ugyanakkor a Liverpool szempontjából nem különleges ez a mai meccs, pontosabban nem különlegesebb, mint bármely más találkozó: ahogy azt már sokszor elmondtuk, egy teljesen új klubot építünk, új csapatot, új rendszert új arcokkal és új managerrel. Ebben az óriási kirakósban eltörpül majd egy-egy mérkőzés.
Elég sokat olvassuk a Twitter megbízhatóbb csatornáit, az angol sajtót, és úgy általában véve nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mindent vágunk a Liverpoollal kapcsolatban, de ma még minket is meg tudtak lepni: a klub ugyanis teljesen váratlanul bejelentette, hogy leigazoltuk a Heerenveen 24 éves szélsőjét, Uszama Asszaidit, akiről eddig nem volt szó. Semennyire sem.
Luis Suárez szerződést hosszabbított, és mi örömmel nyugtázhattuk, hogy jógyerek ez a Luis. Hogy nem vinné rá a lélek. Vigyorog a papír felett, és mi tudjuk, hogy örökké itt fog maradni velünk, karrierjét a Liverpoolnál fejezi be, mert ő nem olyan, mint a többiek. Nem olyan, mint Torres, Mascherano vagy Xabi Alonso. Ő nem olyan. Nem.
Joe Allen hivatalosan is a Liverpool játékosa, a klub nemrég erősítette meg, pontot téve ezzel a nagyjából egy hónapja húzódó ügy végére (bár a meglepetést már lelőtte tegnapi megjelenésével). A Swansea nem adta volna el, aztán eladta volna, de szemétnek tartott minket, aztán ahogy az az átigazolások mintegy 100%-ban történni szokott, volt az az összeg, amely jobb belátásra bírta Laudrupékat is. Hogy örülünk-e az üzletnek? Igen. Azt is megmondjuk, miért.
Komoly meglepetést okozott ez a tegnapi mérkőzés, hiszen egy félig-meddig működőképesre tákolt Liverpool helyett Rodgers tegnap már a nagyközönségnek szánt demoverziót adta ki, jelezvén a világnak, mire is gondolt a csapat jövőbeni játékát illetően. Gyors passzok, kreativitásban tocsogó összjáték és fullasztó labdafölény – ilyen lesz a jövő Liverpoolja. Reméljük.