22 éve 96 Liverpool-szurkoló elindult az 1989-es FA-kupa elődöntőjére, és soha nem tért vissza. Hillsborough nemcsak számunkra, de minden fociszerető számára tragédia. 22 éve nehéz feldolgozni, hogy meghalt 96 ember, akik nem tettek mást, mint bármely sorstársuk, vagy akár mi: szerették a csapatukat és szurkoltak neki. Nyugodjanak békében!
Ma reggel leleplezték a Liverpool új, 2011/2012-es idegenbeli mezét, mi pedig csak ámulunk és bámulunk, mert valami eszeveszett jól néz ki. Érdemes lesz megnézni és…
Most már tény, manchesteri csapat háromnál kevesebbel nem úszhatja meg az Anfieldet. Tegnap valami egész elmondhatatlan élményben volt részünk: egy első ránézésre kicsontozott Liverpool nem csak legyőzte a Cityt, de amputálta végtagjait, a maradékot ledarálta, és ott helyben, nyersen fel is zabálta. Carroll kettőt, Kuyt egyet vágott egy első csapattal kiálló, ám morálisan instabil és enervált City ellen. John Flanagan debütált, Spearing pedig élete meccsét játszotta Hajtás után az egekbe magasztalunk mindenkit.
Kevés visszataszítóbb csapata van a 21. század labdarúgásának, mint a Manchester City. Számomra – és ezzel jó eséllyel nem vagyok egyedül – minden mérkőzésük személyes és egyben elvi kérdés is, ugyanis ez a csapat nem csak tizenegy embert küld fel a pályára, hanem egy egész filozófiát, aminél nehéz hányingerkeltőbbet találni: “pénzzel a Jóisten is levadászható az égről – persze van az az összeg, amiért fent maradhat”. Hajtás után nekivetjük magunkat Manchester kisebbik csapatának, pontosabban a ma estének.
A Manchester City 2008 nyarán történő tulajdonosváltása óta nem sok jóval kecsegtet egy Liverpool-citeh párharc: egy épphogy megnyert mérkőzés, három dögunalmas darab és egy kínos vereség az elmúlt öt találkozó mérlege – sajnos ez a sorrend időrendben is. Hajtás után végiglépdelünk a 2008 ősze és 2010 nyara közti időszakon és megállapítjuk, hogy a sorminta kedvéért kell győznünk. Beharangozó a beharangozóhoz.
A Liverpool jelenlegi keretének egyik legnagyobb problémája, hogy a klub meglepően sok béna játékost halmozott fel az évek során – meglepően magas fizetésekért. Ami talán még ennél is rosszabb: nem csak arányaiban van sok rossz focistánk: darabra is rengetegen vannak. Hogy miért is érdekes ez most, a Manchester City elleni bajnoki előtt? Hajtás után elmeséljük.
Egyfelől mindjárt vége a Premier League 2010/2011-es kiírásának, másfelől viszont még egyáltalán nem körvonalazódott, hogyan is fog kinézni a tabella durván két hónap múlva. Körülnéztünk hát szomszédainknál és a riválisoknál, hogyan is készülnek a nagy befutóra – annyi biztos: nem unatkoznak ők sem. Hajtás után a már megszokott tárgyias és végtelenül objektív hírösszefoglaló következik.
King Kenny visszatért, Meireles megint gól lő, az Anfielden ismét a texasiak ellen tüntettek, Torres szerint az ember vére mégis kék, Hodgson úgy gondolja, csapata jól játszott, de John W. Henry is ott volt, Reina mindent kivéd, ám mégis Carragher ordításától hangos a pálya, Joe Cole és a piroslap, avagy Kyrgiakos és az Everton, Konchesky rémes, Suarez debütál, Babel Howard Webbel álmodik, Agger és a viking temető esete, Houllier tapsot és három gólt kap, Benitez sakkban veri a BBC-st. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.