Az első perctől imádtuk, de elment és mi meggyűlöltük. Már első évében rekordokat döntögetett, úgy szórta a gólokat egy számára addig ismeretlen közegben, mintha a…
Beléptünk az utolsó 24 órába, amikor még lehet igazolni a szigetre a téli átigazolási ablakban. Az elmúlt évekhez hasonlóan eseménytelen volt eddig a téli ablakunk,…
A Chelsea – Liverpool meccsek esetében létezik az utóbbi időben egyfajta hollywoodi forgatókönyv, amint a szerethető, de szedett-vedett egylet végül erején felül teljesítve megveri a nagy és rettegett ellenfelét, mindenféle racionalitást mellőzve. Lehet ezt mumusságnak, Torres-átoknak vagy bármi másnak nevezni, mindenesetre a számok magukért beszélnek, az utolsó négy bajnokságbeli meccsét megnyerte a Liverpool a Chelsea ellen, utoljára pedig még Benítezzel a padon kapott ki. Az sem tegnap volt – de nézzük mi lehet holnap.
A felröppent pletykák, valamint a blogon és Facebookos oldalunkon zajló beszélgetések poszt után kiáltottak: vajon viszontlátnánk-e Torrest? Tegyük most félre a tényeket (AVB cáfolata, ez a blama talán még a Chelsea-nek is sok lenne stb.), csak úgy elméletileg: mi lenne, ha Torres visszajönne? A kérdés még szerkesztői hármasunkat is megosztotta.
Ezt Kenny Dalglish is megcsinálta a United ellen harminc évvel ezelőtt, igaz ő azzal feledtette, hogy nyert a csapattal még négy bajnokságot és két BEK-et,…
Egy kicsit már unjuk a nagyvilág sablonos híreit, ezért úgy döntöttünk, újabb darabbal bővítjük a már megkezdett sorozatot: hihetetlen hírek következnek a nagyvilágból, avagy tények szárazon. ‘Arry nem tudja, kivel játszanak? Torrest egy állatmenhely vinné? Tevez szuahéliül tanul? Egy nevetséges tévedés okozta az Arsenal lassú szezonkezdetét? Minden kiderül.
Andy Carroll, 35 millió font. Egy igazolás, amelynél az összegett nem lett volna szabad nyilvánosságra hozni – egy igazolás, amelynél nem lehetett nem nyilvánosságra hozni az összeget. Andy Carroll első Merseyside-on töltött féléve során nem csak az óriási pénzhalom nyomta a vállát, hanem az ezzel járó elvárások is, amelyek persze az edzői stábot is befolyásolták. Kenny Dalglish a héten benyögte, hogy nagyon erőltették a lábadozó langaléta bemutatkozását, aminek köszönhetően teljesen egészségesen nem is láthattuk játszani a 2010/11-es szezon második felében. Most elmondjuk, hogy miért kell elfelejteni azt a 35 milliót, amitől a szurkolók egyelőre nem tudnak szabadulni, és elmondjuk, hogy miért lesz nekünk jó Andy Carroll, függetlenül attól, hogy hány gólt szerez majd Liverpool-mezben, illetve, hogy meddig húzódik majd el az adaptációja.
Immáron higgadt fejjel, nyugodtan ítéletet mondunk a Liverpool egykori kilencese, Fernando Torres felett. Távozása jelentette azt a pofont, ami – ahelyett, hogy padlóra küldött volna minket, – felrázta a Liverpoolt. Nevezhetjük ezt valamifajta válságnak is, ami kétségbeesés helyett régen látott összetartást hozott: mert tizenegy ember jött rá, hogy most már nélküle kell boldogulni. A 2010/2011-es szezon emlékezetéhez hozzátartozik ő is. Fernando Torresről utoljára.
Igazából egy kérdés motoszkált bennem egész végig: hol volt ez a Liverpool fél évig? Felfoghatatlan, mennyire megváltozott itt minden egy hónap alatt. Ilyen masszív védekezést és ilyen akarást időtlen idők óta nem láttunk. A meccs maga nem volt épp egy élvezhető darab, de ez éppenséggel a bravúros védelemnek is betudható, ami olyan hidegvérrel és effektivitással csinálta ki az amúgy roppant impotens kedvében levő Chelsea-támadásokat, hogy mi nem is tudunk mást mondani, mint Stamford brigde-i szurkolótársaink: torres, what’s the score?