Karácsonyhoz közeledve igazi ajándéknak számít a holnap ránk váró mérkőzés. Egy csúcsformában játszó Suarez vezetésével öt, szebbnél szebb gombócok tollas barátaink kloáka nyílásán való átparittyázása…
Kötelező győzelemként harangoztuk be a vasárnapi találkozót, és meg is lett a három pont.
6 forduló után 2. helyen állunk a bajnokságban, 2009 óta nem kezdtünk ilyen jól, ég és föld (najó, valójában 8 pont) a tavalyi és az idei kezdet között a különbség.
Miért akkor a zavar? Egyáltalán van-e ok kételkedésre, aggodalomra?
Hajtás után pozitívumok és negatívumok sorjáznak majd.
No, sky. Nem tudni még kik lépnek pályára, de akárkik is legyenek nagyon ajánlom nekik, hogy a tűzzel, a hozzáállással és küzdeni tudással ne legyen probléma, hiszen egy MU-Liverpool már U18-ban is rangadónak számít, nem hogy a felnőtteknél, még ha csak egy mikiegér kupa meccsről is van csak szó. A játékosoktól ezt várom el, de nekem elég vegyes gondolataim vannak a meccs előtt: a szaros mikiegér kupán ne szerepeljen egy kulcsjátékos se, koncentráljunk a bajnokságra, de a szomszédvár elleni rangadót be kell húzni. Összességében elég széles skálán mozognak a érzéseim. Mondjuk közelebb áll hozzám a szerepeltessük a fiatalokat, hiszen ez csak egy ligakupa meccs hozzáállás, hiszen ők extra motiváltak lesznek, mivel itt a nagy lehetőség, hogy megmutathatják magukat egy komoly meccsen és megvan az az előny is, hogy nem veszítünk el kulcsembert egy nem túl értékes kupa miatt, mint tavalyelőtt Lucast. Nem tudom, hogy a két szakvezető mennyire fogja komolyan venni a meccset, de az árulkodó jel lehet, hogy BR már legutóbb a Notts County ellen is az indokoltnál erősebb kezdőt küldött pályára a nem túl jó emlékű meccsen rá is faragtunk a sérüléshullámmal (Cissokho, Allen, Touré) remélem tanult belőle. Nagy kérdés még, hogy a két csapat közül a hétvégi vereség miatt melyik lesz motiváltabb.
A Southampton elleni meccsen hazai pályán sikerült egy olyan, teljesen megérdemelt vereséget szenvednünk, ami már a Swansea ellen kijárt nekünk. A megoldás nyilvánvaló: Cherchez la femme.
Tartsa is meg eme jó szokását mind szerencsétlen Moyes, mind a United. Előbbit sajnálom egy picit, hogy túl nagyot akart ugrani a szamárlétrán, mint Hodgson, utóbbit viszony kaján vigyorral, tiszta szívemből kívánom, jó ez az anfieldi status quo. Lehet, hogy nem voltunk a legkreatívabbak, hogy nem fociztuk le a pályáról az ellent, hogy dominanciát csak az első félidőben mutattunk, attól még mindenképpen megdolgoztunk a 3 pontért, és vérprofin teljesítettük a kitűzött célt. Love ya one-nill victories.
Nagy – és felesleges – nyitókép, de még nagyobb, és még feleslegesebb kérdőjel volt maga a meccs. Most akkor ez mi a fene volt?? Talán menjünk szépen sorban: Rodgers erős kezdőt állít ki, hogy biztosra menjen a harmadosztályú, de egyébként teljesen profi Notts Country ellen (nagyobb a stadionjuk, mint pl. a Blackpoolé, abból azért lehet mindenkinek fizetést adni), és, hogy ne ragadjunk a -1. körben a Ligakupában. De hogy hogy lett az egészből egy olyan őrület, ami 120 percig tart, 4-2-re végződik, és 3 játékosunk sérül le?
Sok területen hasonlított a Liverpool Aston Villa elleni 1:0-s győzelme a Stoke City elleni 1:0-ához, bizonyos szempontokból azonban rosszabbul alakult a meccs a vörösök számára. Az öt év után előszöri hat pontos rajtolás persze rögtön feledtetni tudja a negatívumokat, így sírni-savazni a legkevésbé sem fogunk a tegnap történtek miatt.
Tovább dübörög a nyári húspiac, de eleget dühöngtem már a gusztustalanságai miatt. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik a Suárez saga véget ért erre a nyárra, és ha végül marad, akkor nem is kell nála nagyobb név igazolásnak. A héten mindenesetre egy régi gyengeségünket pótoltuk és igazoltunk végre egy balhátvédet Enrique mellé, a legnagyobb örömömre. Rodgers elmondása alapján a piacon keresünk még egy tapasztaltabb középhátvédet Coates kiesésével, hogy Wisdom elmehessen egy kis bölcsességet gyűjteni. No erről ennyit. A héten egy szimpatikus fiatal menedzser Paul LAMBert csapatával ütközünk meg a bajnokság folytatásában. Az első forduló után korai még messzemenő következtetéseket levonni, de az mindenesetre csak pozitívan értékelhető, hogy sikerült végre nyerni a nyitó fordulóban a kryptonit csapatunk legyőzésével. A mai meccs esélyeiről a tovább után.
Az elmúlt évek menetrendszerűen visszatérő frusztrációja egy Liverpool szurkoló számára, hogy amint beköszönt a jó idő, tét nélküli ligameccseket kell néznie hétvégenként. Ilyenkor jobb híján olyan önbizalmi sebtapaszokban tudunk bízni, mint néhány biztató meccs egy-egy fiataltól, vagy klasszis teljesítmény egy meghatározó játékostól. E kettőnek a hibridjét hozta össze Daniel Sturridge a Fulham ellen, amitől egy picit jobban érezhetjük magunkat a vörös bőrünkben pár napig. Ennél se többről, se kevesebbről nem szólt ez a meccs.
