Folytatódik játékosainkat értékelő sorozatunk, a védők és belső középpályások után ezúttal a szélsőinken fogjuk átrágni magunkat. Talán a legtöbb feszültséget ők generálták, hiszen ellentétben a Lucas sérülésével kényszerpályán mozgó középső résszel, itt simán csak nem az játszott, akinek kellett volna.
Kuyt eligazol. A Fenerbahce hivatalos honlapján bejelentette, hogy három éves szerződést írt alá velük. Már egy ideje tudtuk, hogy Kuyt lépni szeretne a nyáron, de – különösen az edzőváltással – bíztunk benne, letesz erről a tervéről. Nemcsak egy nagyszerű játékost vesztettünk ma el, hanem egy jelképet: Dirk Kuyt a szorgalom, a munkabírás, a soha fel nem adás és a kötelességtudat élő szobra volt. Kész, nem tudunk mit kezdeni ezzel az infóval, zokogunk.
Igazából a United elleni győzelem óta érett ez a poszt, a nemzetközi szünet okozta csend pedig szinte felhívás volt keringőre: írnunk kell Dirk Kuytről. Végiggondolva a holland munkásságát, kis lelkiismeret-furdalás gyötör minket, hisz túl régóta és túl sokszor hanyagoltuk el. Talán most pótolni tudjuk valamelyest. Hajtás után elmondjuk, miért jó, hogy Kuyt van, és miért jó, hogy Kuyt nálunk van.
King Kenny visszatért, Meireles megint gól lő, az Anfielden ismét a texasiak ellen tüntettek, Torres szerint az ember vére mégis kék, Hodgson úgy gondolja, csapata jól játszott, de John W. Henry is ott volt, Reina mindent kivéd, ám mégis Carragher ordításától hangos a pálya, Joe Cole és a piroslap, avagy Kyrgiakos és az Everton, Konchesky rémes, Suarez debütál, Babel Howard Webbel álmodik, Agger és a viking temető esete, Houllier tapsot és három gólt kap, Benitez sakkban veri a BBC-st. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.