Folytatjuk a 2011/2012-es trauma év feldolgozását, ezúttal a védőink teljesítményét fogjuk értékelni. Elöljáróban érdemes leszögeznünk, hogy a Liverpool csakis védelmének köszönheti, hogy egyáltalán a nyolcadik helyig elverekedte magát, összességében tehát egy korrektül összerakott stáb őrzi a kapunkat – itt-ott persze akadnak problémák.
A 2010/2011-es idényben végletekben gondolkodtunk: egy borzalmas első félév, egy ígéretes második félév. Egy szörnyű edző, egy zseniális legenda. Ugyanez volt a helyzet szélső védőink esetében is, ahol az olyan botlábúaktól kezdve mint Konchesky a Liverpool akadémiájának feltörekvő fiataljaiig mindenki pályára lépett ezen a poszton. Hajtás után könyörtelenül értékelünk.
Vasárnap ismét csak intett, megcsóválta a fejét, majd kényelmesen leült a földre. Reina kirúgta a labdát (valószínűleg már tudta, miről van szó) ő pedig – kezét a bal lábán pihentetve – lesétált a pályáról. Fabio Aurelio egész karrierje két véglet között mozgott: isteni zsenialitás, és súlyos sérülések. Egy hatalmas tehetség bezárva egy átkozott, gyenge testbe.