Nagy örömmel töltene el minket, ha ma hozzájárulhatnánk a West Ham agóniájához, ami stadion ide, stadion oda, gyors tempóban közelít a kiesés felé. Ahogy a tabella végén hintázó összes csapatnak, úgy a londoniaknak is élet és halál kérdése minden pont, míg a Liverpool a minimális elvárásnak tartott EL-indulást igyekszik bebiztosítani minden mérkőzéssel. Hajtás után számokkal, formákkal és jóslatokkal hozakodunk elő.
A beharangozóban kérdeztük, most viszont kijelentjük: ez megint nem volt valami fényes. Joe Cole, Poulsen és Ngog egyaránt megmutatták, miért is szorultak a keret peremére, viszont velük ellentétben Kuytöt már tényleg nem tudjuk hova magasztalni. Hajtás után értékeljük a tegnapi performanszt, de főleg a három alulteljesítő játékost.
A prágai kiruccanás hátborzongató élményeit kell ma feledtetnie King Kennynek: egyrészt magával a továbbjutással, másrészt valami focira hajazó jelenséggel, mert amit Csehországban műveltek, az legfeljebb csak labdabántalmazásnak (az Amnesty International már Hágába vonult emiatt – szerintük etikátlanul nézhetetlen volt) minősíthető. Hajtás után pár érdekesség, statisztika és egy rövid esélylatolgatás következik.
Ha a tegnapi borzalom után nem sikerült volna elcsípnem a Star Wars IV végét (megjegyzés: a lázadók győztek ismét) a Film+-on, minden bizonnyal elvesztem maradék, a világ egyetemes jóságába vetett hitemet is. Ezt a tegnapi prágai produktumot nem is tudom hova tenni. Man of the Match? Csak vakarom a fejemet. Legszebb támadás? Volt olyan? Legötletesebb összjáték? Ötlet?? Összjáték?? Hajtás után az Oscar-gála közelségére tekintettel mi is díjazunk.
Habár Kenny Dalglish első regnálása során közel öt évig irányította a Liverpoolt, mégsem vezethette szeretett csapatát egyszer sem az európai porondon. Hogy miért? A Heysel-katasztrófát követő nemzetközi tiltás pont egybeesett King Kenny regnálásával, így azt mondhatjuk, hogy a ma este pont annyira lesz számára új, mint a kerettel Prágába látogató öt fiatalnak. Hajtás után róluk is, és az estéről is mesélünk.
Van egy ősi, dakota közmondás, (melyet még egy sámán hagyományozott az utókorra) miszerint „ha nem rúgod a hálóba a labdát, nem fogsz gólt lőni”. Sajnos a nagy bölcsesség mögött valós tartalom rejlik: Suarez lendületes megindulásai, félelmetes szabadrúgása, Skrtel fejese, vagy Kuyt lövései egyaránt megkímélték a Wigan kapuját. Gerrard és Meireles kettős hiánya megmutatta, hogy a középpályán bizony komoly problémák merülhetnek fel nélkülük. A lelkünk sötét bugyraiban viszont tudjuk, hogy igazságos eredmény született ma délután az Anfielden. Csüggedésre azonban nincs okunk, legfeljebb a bosszankodásra.
Még a Liverpool-mez is vörösebb, mióta King Kenny visszatért, sőt újabban már egy hazai meccstől sem csináljuk össze magunkat. A Wigan csupán saját töketlenkedése folytán volt képtelen mind a három pontot begyűjteni ellenünk novemberben, igaz, akkor Hodgsonnal, Konchesky-vel és a 4-4-2-vel súlyosbított helyzetben lépett pályára a csapat. Akkor egy feltámadásnak tűnő sorozatot tört meg Roberto Martinez társasága, reméljük ezúttal kevesebbre futja. Hajtás után sérültekről, formákról és hasonló okosságokról mesélünk.
Igazából egy kérdés motoszkált bennem egész végig: hol volt ez a Liverpool fél évig? Felfoghatatlan, mennyire megváltozott itt minden egy hónap alatt. Ilyen masszív védekezést és ilyen akarást időtlen idők óta nem láttunk. A meccs maga nem volt épp egy élvezhető darab, de ez éppenséggel a bravúros védelemnek is betudható, ami olyan hidegvérrel és effektivitással csinálta ki az amúgy roppant impotens kedvében levő Chelsea-támadásokat, hogy mi nem is tudunk mást mondani, mint Stamford brigde-i szurkolótársaink: torres, what’s the score?
És most már tényleg utoljára szeretnénk beszélni fernando torresről (csupa kisbetűvel), mert bármennyire is jól esik minden verbális rúgás a spanyolba, minket is fáraszt ez a téma. Arról nem beszélve, hogy abba a hamis tudatba ringatja ellenfeleinket, miszerint nem tudunk túllépni a spanyolon. Közelítve a délutánhoz: akárhogy is nézzük, a Stamford bridge-i kirándulások bizony nem épp a dal-móka-kacagás tengelyen mozognak, ugyanez diplomatikusan fogalmazva: a háborút nem itt kell megnyernünk. Hajtás után nagyon beharangozunk.