Most már tény, manchesteri csapat háromnál kevesebbel nem úszhatja meg az Anfieldet. Tegnap valami egész elmondhatatlan élményben volt részünk: egy első ránézésre kicsontozott Liverpool nem csak legyőzte a Cityt, de amputálta végtagjait, a maradékot ledarálta, és ott helyben, nyersen fel is zabálta. Carroll kettőt, Kuyt egyet vágott egy első csapattal kiálló, ám morálisan instabil és enervált City ellen. John Flanagan debütált, Spearing pedig élete meccsét játszotta Hajtás után az egekbe magasztalunk mindenkit.
Kevés visszataszítóbb csapata van a 21. század labdarúgásának, mint a Manchester City. Számomra – és ezzel jó eséllyel nem vagyok egyedül – minden mérkőzésük személyes és egyben elvi kérdés is, ugyanis ez a csapat nem csak tizenegy embert küld fel a pályára, hanem egy egész filozófiát, aminél nehéz hányingerkeltőbbet találni: “pénzzel a Jóisten is levadászható az égről – persze van az az összeg, amiért fent maradhat”. Hajtás után nekivetjük magunkat Manchester kisebbik csapatának, pontosabban a ma estének.
A Manchester City 2008 nyarán történő tulajdonosváltása óta nem sok jóval kecsegtet egy Liverpool-citeh párharc: egy épphogy megnyert mérkőzés, három dögunalmas darab és egy kínos vereség az elmúlt öt találkozó mérlege – sajnos ez a sorrend időrendben is. Hajtás után végiglépdelünk a 2008 ősze és 2010 nyara közti időszakon és megállapítjuk, hogy a sorminta kedvéért kell győznünk. Beharangozó a beharangozóhoz.
Ilyen béna, savanyú vereséget nem is tudom mikor láthattunk utoljára. De mégis: Hodgson regnálása alatt. Fel tudunk hozni pár mentséget, ami hosszú távon valamelyest megnyugtat majd bennünket, de a ma délutáni produkciót nem tudjuk megvédeni. Természetesen nem is akarjuk, mert amit láttunk, az egészen egyszerűen borzalmas volt. Hajtás után levonjuk a tanulságokat.
Két hét várakozás után végre elkezdődik a Premier League utolsó nyolc fordulója és a bajnokság még minden tekintetben nyitott: nincsen előre kihirdetett győztesünk, se biztos kiesők, ahogy a BL-helyekért is komoly harc folyik még. A Liverpool szempontjából reális célként egyedül az ötödik helyet jelölhetjük meg, ehhez viszont pole-pozícióba kell kerülni, hogy május 15-én már az EL-ről döntsön a Tottenham elleni hazai bajnoki – de legalább is 700 000 font sorsáról. Hajtás után összeszedjük, miért tartjuk ma a szokásosnál is fontosabbnak a győzelmet.
Nehéz lenne akár csak „jó”-ként is aposztrofálni ezt a meccset, mégis izgalmas kilencven percről maradt le, aki nem követte. Vért izzadva, de megvan a három pont, Suarez ismét megvillant, de kellett mindehhez egy bírói döntés is. Hajtás után levonjuk a tanulságokat, mert az bizony bőven van.
Vannak három pontok, amik fontosabbak a többinél, és a ma délután esedékes Sunderland – Liverpool pont ilyen lesz. Egy vendégsikerrel leszakíthatnánk az ötödik és hatodik helyre vágyó Boltont, Evertont és Sunderlandet, míg előretekintve négy pontra csökkenthetnénk a Tottenham előnyét, ami már-már ködbe vesző hegyoromként magasodik a csapat előtt. Hajtás után megnézzük mi is történt itt az elmúlt másfél évben, megmutatjuk ki felelős a pályára került labdáért és kicsit elmélkedünk a délutánról is.
Hát jaj. Röviden így foglalhatom össze ezt a tegnapi… minek is nevezzük ezt? Égés? Hétmérföldes bukta? A Northampton Town elleni mérkőzés egy küzdelmes joga bonito volt ehhez képest. Most akkor tényleg ennyit tud a csapat? Vagy nem is akartak küzdeni? Az EL nem elég motivációs erő? Hajtás után megpróbálunk válaszokat találni.
“Ez csak a Braga…” – mondhatnánk, de inkább óvatosan közelítjük meg a ma esti anfieldi mérkőzést. A számok mellettünk állnak, a kormány a helyén van, Andy Carroll pedig a kezdőcsapatban lehet. Kell ennél több? Hajtás után ezt is megválaszoljuk, de előbb jöjjenek a már megszokott hangulatkeltő statisztikák.