A hosszú hétvégén nem lesz meccsünk, de nem fogtok unatkozni, hiszen ismét lacko77 jeletkezik a mostmár szokásosnak tekinthető. Legendákra emlékezős sorozatának újabb darabjával. Ezzel át is adom neki a szót: Amikor Luis Suarez 2013 tavaszán megharapta Ivanovicsot a Chelsea elleni hazai bajnokin, sokan mondták, hogy ilyen játékos nem méltó a Liverpool…
Most, hogy már-már fogalmunk sincs, mit is kezdjünk a hirtelen ránk szakadó – legalábbis, ami a Liverpoolt illető – meccsmentes szabadidőnkkel, érkezik ismét lacko77 és nagyszerű posztja. Múltidéző sorozatunk mai részében egy olyan játékosról lesz szó, aki a Liverpoolnál eltöltött nyolc éve alatt csak 154 meccsen játszott (ebből is mindössze…
A mai múltidéző vendégposzttal lacko77 jelentkezik. A korábbi vendég írásokat a Ti írtátok nevű, nagy becsben tartott rovatunkban találjátok. Lehet és érdemes jelentkezni vendég írásokkal, még akkor is, ha nem minden fog megjelenni a Fonat hasábjain. Ezzel át is adom a szót. „Az volt az álmom, hogy a világ legjobb futballistája leszek, de…
Alig több mint 13 hónappal a Liverpoolba igazolását követően Dejan Lovren életének legnehezebb napjait élheti éppen. A saját maga által „dream comes true”-ként aposztrofált történet igazi rémálommá vált számára a West Ham elleni óriási hibája óta. Ráadásul éppen egy feje fölött zajló pozícióharc negatív szimbólumává is vált, ezek a szimbólumok…
Volt egy cikk a Fonaton tavasszal Brendan Rodgers személyiségéről, manőverezéseiről és liverpooli kilátásairól, ami akkor született, amikor már bőven össztűz alatt volt az alany, de még nem voltunk túl a palace-os/stoke-os rémálmokon. Ez annak az írásnak a folytatása, ami hasonló szemüvegen keresztül vizsgálja az edző körüli történéseket és jóslatokba is…
Méltatlanul hanyagolva rovatunkban elbúcsúzunk Gerrardtól. A nem éppen hálás feladatot négyen teljesítik. Szerintem jók a srácok: olyan lett, amilyennek lennie kell – pontosan ezért jómagam nem is tudtam volna ezt megírni. Ezzel át is adom a szót vendégszerzőinknek.
Brendan Rodgersre olyan össztűz zúdul ezekben a napokban, mint az ezredforduló óta egy Liverpool menedzserre sem. Kivéve persze Roy Hodgsont, de az ő hónapjai alatt valahogy egyszer sem állt a szánkra a menedzser szó. Macca írt egy nagyon jót a minap Henryék sportvezetői kinevezéseiről, az ott foglaltak jó iránymutatók lehetnek…
Pofátlanul fiatal, pofátlanul tehetséges, és pofátlanul szerethető. Szerethető a mentalitása, a gólöröme, az áldozatkészsége, a családi élete, egyszerűen kábé minden ami vele történik, és épp itt az ideje, hogy posztot kapjon. Hölgyeim (ha vannak) és Uraim, Raheem Shaquille Sterling.
Mint már többször is beharangoztuk Joe Allenről külön poszttal készültünk, köszönhetően annak, hogy a legtöbb témában megosztott Liverpool szurkolói körökben, így a kommentelőink között is a kicsi walesi a legmegosztóbb személyiség. Elég csak a nevét bedobni egy jó kis vita kialakulásához. Törzskommentelőnk, bag dobta be az ötletet, hogy készüljön külön poszt barátunkról az nst régi hagyománya a hajrá–mocskos szellemiségében. Természetesen erre azonnal rá is ugrottunk és a blogon már bevezetett körkérdés formájában össze is hívtuk az I. Nemzetközi Allenológus szakkört, hogy véleményt formáljon a kicsi Joeról. A negatív Allen vonalat bag és Mel képviseli, a pozitív Allent McAllister és jómagam. Át is adom a szót először a negatív majd fokozatosan az egyre pozitívabb véleményt képviselő kollégáknak.