vörösfonat
Sírva vigadós szezonon vagyunk túl, több fordulat volt az Anfielden, mint egy kolumbiai maffiózós szappanoperában, ideje hát lenyugodnunk, megmérni a vérnyomásunkat, és feltuningolni immunrendszerünket a következő idényre. Önirónia tekintetében mi vagyunk Európa királyai, ez nem is vitás – mi mással is zárhatnám ezt a tragikomikus időszakot, mint egy kis akasztófahumorral. Hajtás után mémekkel támadok. Visszatértem!
Immáron higgadt fejjel, nyugodtan ítéletet mondunk a Liverpool egykori kilencese, Fernando Torres felett. Távozása jelentette azt a pofont, ami – ahelyett, hogy padlóra küldött volna minket, – felrázta a Liverpoolt. Nevezhetjük ezt valamifajta válságnak is, ami kétségbeesés helyett régen látott összetartást hozott: mert tizenegy ember jött rá, hogy most már nélküle kell boldogulni. A 2010/2011-es szezon emlékezetéhez hozzátartozik ő is. Fernando Torresről utoljára.
A Liverpool jelenlegi keretének egyik legnagyobb problémája, hogy a klub meglepően sok béna játékost halmozott fel az évek során – meglepően magas fizetésekért. Ami talán még ennél is rosszabb: nem csak arányaiban van sok rossz focistánk: darabra is rengetegen vannak. Hogy miért is érdekes ez most, a Manchester City elleni bajnoki előtt? Hajtás után elmeséljük.
Valami lehet abban a birminghami levegőben, ami Martin O’Neillt egy higgadt tibeti szerzetesből egy sértődős tizenévessé változtatta. De nem csak őt változtatta meg a légkör. Gérard Houllier is úgy gondolta ősszel, itt az ideje tisztába tenni a dolgokat: az Aston Villa edzője nem kisebbet állított, mint hogy az ő csapata nyerte meg az isztambuli döntőt, míg egy nemrég készült interjúban Benitez válaszolt a francia manager kijelentésére. De tulajdonképpen kinek van igaza? Van-e értelme erről vitatkozni? Hajtás után ezt vizsgáljuk.
Az Arsenal már megmutatta, hogy nem szégyen volt játékosokhoz nyúlni ha a szükség úgy hozza, de lehet, hogy a Liverpoolnál inkább mással kell próbálkozni. A…
